286. MK – THURÓCZY VILMOSNAK [Horpács, 1906. augusztus 18. ]
286.
MK – THURÓCZY VILMOSNAK
[Horpács, 1906. augusztus 18. ]
MK – THURÓCZY VILMOSNAK
[Horpács, 1906. augusztus 18. ]
Kegyelmes uram, igen tisztelt barátom!
Nem tudom, jó helyre adresszálom-e levelemet, de a te irántam tanúsított jóakaratod is akkor kiment az alkalmatlankodásért, ha esetleg rosszul informálva, olyan ügyben kérem támogatásodat, mellyel semmi összefüggésben sem állasz. A dolog röviden ez: Itt Horpácson, ahol a Szontagh Pál féle kis birtok most az enyém, ezzel közvetlen szomszédosak a Sembery földjei, melyeket most – idevaló források szerint – a FEMKE, egy nyitrai bank útján kiparcellázni készül. Ezekből a földekből vagy 150 magyar holdat szeretnék megvenni s ezekre nézve a banknak egy itt lézengő ügynöke által az itteni földárak maximumát, 400 koronát ajánlottam fel a banknak. Hogy ez a földárak legmagasabbja, mutatja az a körülmény, hogy az én szomszédos berki-i földjeim, melyek teljesen hasonló minőségűek (de nem annyira kizsaroltak), 8 forintra vannak bérbeadva, s ennél magasabb bér a vidéken el nem érhető – mert hát nem Nyitra ez! Mikor tehát a 200 forintot ajánlom fel egy magyar holdért, egyszersmind fizetem a szomszédságot is és azt a körülményt, hogy a pusztámat velök kikerekíthetem. Igaz ezzel szemben, hogy a FEMKE vagy a bank a Sembery földek kiparcellázásánál nagyobb árakat is elérhet a földéhes parasztoknál, ahol vannak, például Borsos-Birinkén, s ilyen magasabb árakon ott a kétezer magyar holdból eladhat vagy százat, de többet aligha, mert a nép szegény, nem tud, ha akar se, földet venni. Ellenben Berkiben, ahol mintegy 600 holdja van Semberynek s ahol én akarok venni, tíz holdat se képes a parasztoknál elsütni. Egyben eladni szintén bajos, mert semmi gazdasági épület nincs rajtok. Ily viszonyok között oda terjedne kérésem hozzád, amennyiben te vagy a legfőbb beleszóló (közügy lévén a földek lehető legjobb eladása, a világért se kívánok magamnak semmi előny nyújtást), hogy méltóztassék a FEMKE-nek egy okos embert megbízni, aki az itteni viszonyok beható mérlegelése mellett ítélje meg ajánlatomat. E földekre nézve, melyek két szegény falu, Horpács és Berki között fekszenek, melyek 26 év óta nem voltak trágyázva, s most 6 forintjával vannak bérben Bányász nevű bérlőnél, a legmagasabb árt kínálom, mely valaha itt földekért adatott. (Az átlagár itt 150 frt.)
Félek, hogy azok az urak, akik az eladást eszközlik, nyitrai szemmel nézik a mi sovány pátriánkat, s elütik a port ajánlatomon. Pedig nem szeretném, ha ilyen okból esnék el kedvenc tervemtől, e földek megszerzésétől. Ha abból az okból esem el, hogy valaki többet ad értük, azt szívesen tűröm. Hogy Berinkén esetleg sikerülhet a parcellázás 300 frtjával is, nem vonom kétségbe, de hogy Berkiben nem sikerül, arra már megvan a precedens. Drágfi akarta az idén parcellázni itt a birtokát, nagy garral látott hozzá, s egyetlen vállalkozó akadt, aki két holdat vett. De elég is már ebből a prózából! Ha tehetsz benne valamit, igen kérlek, tedd, ha nem tehetsz, csapd a levelemet a szemetes kosárba, s bocsáss meg, hogy molesztáltalak. Hiszen még azt sem tudom bizonyosan, hogy valóban a FEMKE-é e a birtok, s tényleg parcellázza-e? az »úgy halljuk«, »azt mondják« süppedékes talaján járok. Hogy vagy? Szeretnék már veled beszélni, hogy ítéled meg a helyzetet? Mit vársz? Van-e még hited a magyar nemzet okosságában! Hiszen minden sötét, nagyon sötét.
A kegyelmes asszonynak kezeit csókolva, maradtam
Horpács, aug. 18., 1906.
tisztelő híved és szolgád
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán
U. i.: Még egyszer kérlek, bocsáss meg alkalmatlankodásomért. Hiszen tudod milyen az effajta hóbortos poétaember. Mindenáron beleéltem már magamat abba a gondolatba, hogy mégis, akárhogyis Te szerzed meg nekem a birtokot, ha már Ivánkán nem lehetett, hát errefelé.
