261. MK – GAJÁRI ÖDÖNNEK [Budapest, 1904. április 1.]
261.
MK – GAJÁRI ÖDÖNNEK
[Budapest, 1904. április 1.]
MK – GAJÁRI ÖDÖNNEK
[Budapest, 1904. április 1.]
(Kölcsönös termés)
Kedves Barátom!
Abban állapodtunk meg, hegy húsvétra kölcsönösen kicseréljük a terményeinket. Én át is vettem köszönettel a bort, mely keceli szőlődben termett, az isten áldja meg azokat a becsületes filoxerákat, akik elég ildomosak voltak téged kikerülni. Írod, hogy most már rajtam a sor, vagyis hogy küldjek valamit, ami az én íróasztalomon termett.
Hát küldök. Mesét küldök. Az Újság Gyermek-mellékletére. Nem én írtam, de az én íróasztalomon termett, mert a sógorném írta ittlétekor az én íróasztalomon. Ha én írtam volna, nem dicsérhetném. Miután pedig ő írta, nem szidhatom. Hanem azt az egyet megjegyzem, hogy porontyaim igen jól mulattak rajta és úgy hallgatták, de úgy hallgatták tátott szájjal és nyitott merev szemecskékkel, hogy a pilláik se mozdultak.
Az én sógorném, Kornélia néni nem egyébért írja történeteit – csak őnekik. Este mesélni kell: napközben kénytelen kigondolni s leírni a történeteit, s minden meséjéért kap a gyerekektől három-három csókot; ha nagyon jó a mese, hat csókot.
Hát annyit mondhatok neked jó lélekkel, hogy az itt küldött »Hattyú vitéz és a fekete kutya« hat csókkal jutalmazott mű.
Nyilván sok dolgot közöltél már régi szerkesztői pályád alatt (kivált a Nemzetben), ami százezer embernek volt írva, de csak egynek-kettőnek kellett; próbálj most egy olyat közölni, ami csak két kis kölyöknek volt írva, hátha ez fog tetszeni százaknak és százaknak.
Kelt Bpest, április elsején 1904.
Tisztelő munkatársad
M. K.
M. K.
