22. MK – MAUKS ILONÁNAK [Balassagyarmat, 1872. március 16.]
22.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Balassagyarmat, 1872. március 16.]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Balassagyarmat, 1872. március 16.]
Tisztelt Elnöknő!
Híven tegnapi ígéretemhez, megszomorodott szívvel értesítem, hogy még élek, milyen kedves apropos lett volna, ha ma agyonvagdal az Ipoly szerkesztője, és én könnyű szívvel megszabadulhattam volna a Jeszenszky-féle dolog elbeszélésétől, most már semmi segítség, cudarul beleugrottam.
– Pajtás, én úgy észlelvén a dolgot, hogy ti Mauks Ilonával szerelmesek lévén egymásba, őt el akarod venni, ennélfogva én az aljegyzőségről javadra lemondok. –
– Fene találékony fickó vagy, hazárd észleleteid vannak, hát honnan gondolod?
– Hát csak tudom.
– No, ha tudod, hát akkor nem kell a leköszönésed, micsoda bolond idea az tőled, hát mi köze az aljegyzőségnek ahhoz, ha én szerelmes vagyok Mauks Ilonába.
– Sohasem szégyenkezz, nyíltan beszélj, és engedd megtennem az áldozatot értetek.
– No, hát akkor nyíltan beszélek: az életben sohasem fog előfordulni az a dolog, hogy én valakitől áldozatot elfogadjak, ahhoz legalább annyi kell, hogy az ember magát nullának tartsa, nekem az az életcélom van, hogy ezen az egész nagy darab földkerekségen sohasem találkozzon egyetlen ember sem, akiről én azt higgyem, hogy ez előtt az ember előtt kalapot tartozom emelni. Gondolom, megértettél? Ami pedig észleleteidet illeti, azokra azt mondom, hogy semmit sem mondok.
Szóról-szóra azt beszéltem [Jeszenszky] Józsival, amit ezenfelől szóltam, azt fölösleges felírni, az vagy nem tartozik a dologra, vagy egész fölösleges elbeszélni, mint ahogy fölösleges volt egy kicsit ezt is elmondanom. Egyébiránt tárgy hiányában diskurzusnak elég jó. Aztán nagysádtól nem lehet semmit sem megtagadni, mindennek nagysád az oka, éppen most írok egy igazolási keresetet, beadom indokainkat, hogy miért nem jelentem meg múltkor a tárgyaláson, amiért aztán kliensünket makacsságért elmarasztalták, hát fejtegetve és gondolkozva a dolgon, kifőztem, hogy ennek is nagysád volt az oka, ti. az egész napot ott töltöttem elfelejtkezve mindenféle terminusról, csak egy terminust tartva meg, amelynek elmulasztásáért talán nem is marasztalt volna el senki…. Nagysád azon ígérete folytán, hogy [a] levelet, melyet J[eszenszky] Józsi igazolására írok, [ki] a megválasztás óta is vérig bosszantott ezen indokból származó lemondásával, összetépje, én arra kérem, hogy ne tépje össze, hanem küldje vissza és jegyezze alája, kiengesztelődött-e Jeszenszky iránt?
Én megnehezteltem legalább, s tegnap mérgesen összeszidtam: te szamár, hiszen engemet nem reguláz az aljegyzőség, ha valami nagyon forszírozom, hát akkor beállítok hozzátok, s felemelem otthonról a fizetésemet 1000 ft-ra, aztán lefekszem január 1-én a Rozsnyai káptalan szobájába és felkelek december 31-én, mégis mindig jár a fizetésem. De már többet csakugyan nem írok ma… holnap úgyis nagygyűlést tartunk, s akkor talán bővebben elbeszélem a mai nap fantasztikus történetét.
M. K.
U.i. Küldjön nagysád, kérem, titokban a Nelli k[isasszony] novelláiból egyet, akkor kitöltöm a fehér albát, s megküldöm a másolatot.
872. B. Gyarmat, márc. 16.-án.
