136. MK – MAUKS ILONÁNAK [Budapest, 1882. december 4.]
136.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. december 4.]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. december 4.]
Kedves angyalkám!
A diszpenzáció, fájdalom, még ma hétfőn sincs a kezeimben, márpedig anélkül minek menjek le? Nagy baj van az ilyennel. Írtam az alispánnak, tegnap felelt vissza, hogy ez az ügy Budapest területére a minisztériumhoz tartozik.
Tehát most már ott kell sürgősen megtennem a lépéseket. Ha pedig nem megy, mivelhogy mind a két félnek jelen kell talán lenni, akkor nincs más mód, mint a kihirdetés, ami ugyan irtóztató alkalmatlan nekem, de már nem tehetek róla.
Azonban valószínű, hogy a diszpenzációt megkapom, s ez esetben négy nap múlva magoknál leszek, de csak egy délutánt tölthetek ott, vagyis inkább egy »este felét«. Nagy dolog ez is, mert beteg vagyok, s itt, a meleg szobában is vacog a fogam. De mindegy, a maga kedvéért az életemet is szívesen áldozom fel.
Ha csütörtökön megyek, még sürgönyözni fogok, mert természetesen csak úgy megyek, ha minden rendben van, ha nem sürgönyözök, nem megyek csütörtökön, de mindennap várhatja a sürgönyt, minthogy mondom, az ügyektől függ.
Valószínű, hogy megyek, de ha nem is, úgy csak egy-két nap választhat el egymástól, kivévén azt az esetet, ha hirdetni kell. Ez esetben vasárnap hirdetnek először, de előbb mindent megpróbálok.
Ne legyen hát, kedves picikém, türelmetlen, és ne haragudjon, egy-két nap ide-oda, tudja, hogy ilyen dolgokat nem lehet hebehurgyán csinálni.
Meg lehet győződve, hogy senki se lenne boldogabb, mint ha már ma is maga ülne mellettem, és főzné a teámat, most, mert éppen teázni készülök.
Milliomszor csókolom mindnyájukat
Kálmán
[A levélen oldaljegyzetként:]
Endrének nem válaszolok, majd élőszóval – a beszély dolgában.
