127. MK – MAUKS ILONÁNAK [Borítékbélyegző:] nov. 29. [helyesen: 1882. okt. 14. után]
127.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Borítékbélyegző:] nov. 29. [helyesen: 1882. okt. 14. után]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Borítékbélyegző:] nov. 29. [helyesen: 1882. okt. 14. után]
[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztősége
Budapest. V. Nádor u. 7. sz.
Kedves Aranyom!
Ma valamivel jobban érzem magam. És a redakcióban vagyok, maga levelét meg is kaptam, s igen örülök, hogy szeret, mert bizony, nincs rajtam semmi szeretni való.
A részvét általános irántam. Némely család felajánlta nekem a doktorát, egész komikus már ezekkel a doktorokkal. <Az ideálom apja természettel gyógyít.>
Tegnap kutyául voltam, azt hittem, esténél tovább nem bírom ki. Szerettem volna sürgönyözni, hogy jöjjön, látni akarom még – de tudja az bajos dolog – maga tőlem útiköltséget nem fogadna el, én pedig magának kiadást okozni nem merek.
No de határozottan jobban vagyok, torokbajom szűnni kezd, s csakis a gyomorhurutom marad. Ha látná, milyen sovány vagyok egy hét óta, azt mondaná, hogy az lehetetlen – azóta!
Némely lapok naponkint írnak betegségemről, s ezek rémítenek el legjobban! Komisz szokás az, hogy a beteg maga olvasson magáról rémhíreket, amit a <z s i d ó> reporterek kigondolnak.
Tudja, hogy milyen babonás vagyok. A képzelődés nagyítja bajomat. Az általános vélemény pedig itt az, hogy okvetlenül meg fogok halni. A fényes út, amelyet egy év alatt befutottam, oly gyors és oly szemkápráztató szerintök (mert én a semmiből lettem), hogy ezt nem lehet másképpen magyarázni, mint a természet túlságos sietségének, hogy a célt, amelyre teremtve vagyok, bár arra már csak rövid életidőm van, bevégezzem.
Hanem hát ez mind lári-fári! Azért nekem nem muszáj meghalni.
Az nem bizonyos, hogy meghalok.
Hanem az <hogy>, ha élek, hogy magát holtig szeretni fogom, az bizonyos.
Csókolom:
Kálmán
Kálmán
Annyi a bosszúságom, hogy irtóztató; míg én itt csendesen haldoklom, azalatt folyton nekem esnek az asszonyok, kit a színházba kísérjek, kinek páholyjegyet vegyek, ki erre, ki arra kér, s az írói kör is itt kuncsorog, Dolinay és a választmány nem hagy békét; pedig ha megyek, az úton dőlök ki. Míg beteg vagyok, írjon minden másodnap, mert szeretem a leveleit olvasni.
[Címzés:] Mauks Ilona úrhölgynek
őnagyságának
U. p.
Balassagyarmat
Mohora
