126. MK – MAUKS ILONÁNAK [Budapest, 1882. október 14.]
126.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. október 14.]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. október 14.]
Kedves Ilonkám!
Megkaptam kedves levélkéjét. Biz az betegen talált. Nagyon rosszul érzem magamat, s még az a legrosszabb, hogy napról napra süllyedek erő dolgában. Kénytelen vagyok sokat feküdni, mert nem bírok járkálni.
Ezek bizony mind rossz jelek azon jövőhöz képest, melyet én magamnak magával kiszíneztem, hogy boldogságban és örök barátságban együtt végezzük, ami még hátra van napjainkból.
E pillanatban Kalmár Pistát várom Szegedről: holnap nagy Petőfi ünnepély, arra jön. Én is ott leszek. De félek, hogy a banketten megint megárt valami.
A jövő héten majd megírom végleg, mikor megyek Mohorára, hogy hazahozzam. Ha nem leszek beteg, a jövő hónap folyamán; ha ellenben rosszul találnék lenni, akkor is… Csakhogy akkor Magának kell eljönni… Most legalább úgy vagyok, hogy én nem mehetnék.
Csókolom számtalanszor, s legyen meggyőződve, hogy minden gondolatom Maga. Minden megváltozhatik. De az, hogy én szeretem, az nem eshet alá az idők változásának, az örökdolog. Hanem az időre ne legyen türelmetlen, s ne csináljon magának skrupulusokat, mert ezeknek valóban nincsen semmi alapja.
Kálmán
Múltkori levelemben megküldtem az Istókot, megkapta-é? Nelkét és mindnyájukat csókolom és szívből üdvözlöm.
