114. MK – MAUKS ILONÁNAK [Budapest, 1882. augusztus 18.]
114.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. augusztus 18.]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1882. augusztus 18.]
Kedves bogárkám!
Bizony, alig bírtam magamnak ezt a néhány percet szakasztani, hogy írhassak. Nagyon sok a dolgom. Ne vegye azt kérem úgy, ha soká nem írok, hogy nem szeretem. Hiszen a szerelem nem a levélírásból áll – akkor, amidőn már nem vagyunk fiatalok.
Azelőtt persze nagy boldogság volt magának írnom is, s a boldogságért feláldozza az ember kötelességeit – ma is kellemes még nekem magával fecsegni levélben –, de már mai napság a kellemesnek elébe teszi az ember a szükségest.
Ne is gondoljon olyat, hogy én ne szeretném. Az én szeretetem maga iránt már csak halálommal szűnik meg – de az az idő máris megszűnt, amikor én azzal szóval, tettel, örökké foglalkoztam.
Egyszóval, kedves picinykém, maga gyerek maradt (s ezt szeretem a legjobban), de én ebben a tekintetben nagyon megöregedtem.
És ez természetes is, magától el lett vonva az élet, tehát keresi azt – én pedig be lettem lökve az élet legközepébe, s közönyös lettem a cafrangok iránt. Engem csak a komoly része érdekel már, ami ugyan sajnos dolog, de nem tehetek róla.
De azért mit mentegetőzöm? Hiszen [éppen] – ebben van a legnagyobb bizonyíték, hogy szeretem, valódi szeretettel, mert ha a csillapodható szenvedély szítaná érzelmeimet, bizonyára mindennap érezném szükségét annak, hogy írjak addig, ameddig… de mert i g a z i mélyen gyökerező hajlam köt magához, az nincs a napok izgalmaihoz kötve, nincs mindég a felszínen, azért mert mélyen van.
Ami a felszínen van, az nincs mélyen.
S így én csinálhatnék magának szemrehányást. De én nem csinálok. Nekem úgyszólván az is mindegy, ha maga nem szeret is, csak látszassék úgy, hogy szeret; mert én nem azért szeretem magát, hogy az magának örömet okozzon, hanem azért, mert nekem okoz örömet. Azért hát nem bánom, ha nem szeret is.
No, de sok lesz ebből a filozófiából egy napra. Magának egész Nelkánkra szüksége van, hogy ezt megértse.
A levélkéje különben nagyon kedves, sőt úgyszólván bájos volt – de igazi indokolt szemrehányás benne csak az az egy, hogy minek titkolom a dolgot.
Tudom is én? De tán nem is titkolom én! Hiszen már tudja mindenki. Még Zsótér Mari is. Egy nagyon kedves levelet írt, s említi ezt a »szegedi pletykát is«… Majd elviszem magának, ha szeptemberben el találok menni Mohorára, mert igéző kis levélke. Úgy látszik… no, de ne pletykázzunk, hiszen ez köztünk a jelszó.
Richtig! Itt küldök egy tárcát magamról. Olvasta, vagyis inkább hallotta-e (mert a mi lapunkban nem jelent meg) a svéd király nagyszerű levelét, amit nekem írt?
Nelkának (akit csókolok), nem értem a kérdését: az »örökös férj« azt mondják, be lett egészen fejezve.
Köszönöm, hogy olyan pontos a szombati levelekkel; igazi örömnap nekem, mikor a levelét kapom, s ez az egyetlen nap ez, amikor a régi álmodozó szerelemmel szeretem. Leveleiből (akár vagyok nevetséges ez állításommal, akár nem) mindinkább kezdek meggyőződni, hogy maga egy rendkívüli lángész, s hogy egy olyan nagy szellem veszett el magában, mint Staël asszony, nem ám, hogy okos – de az a rendkívüli báj, ami az irályában és gondolatmenetében van, az valami elragadó. Olyanról nekem soha fogalmam sem volt. Ha maga férfi lenne, és <írni tudna> s gondolatai volnának, s tudná a formát is megadni nekik, egész Európa bálványozná.
Mimi, az valami rendkívüli, ahogy a lélek meglátszik a maga szavaiban.
De hogy lehettem én olyan szamár, hogy ezt ezelőtt észre nem vettem, mikor évekig együtt leveleztünk?
Ennek azonban érdekes története van, hogy miképp jöttem én arra. De majd ezt valamikor mondom el csak.
Elég az hozzá, hogy manapság már csak két eleven ember van a föld kerekségen, akiket úgy olvasok, hogy hátha valami meglepő szépséget találok, amiből én is tanulhatok.
Az egyik a föld legraffinírozottabb, legtanultabb embere, Turgenyev Iván.
A másik csak egy kedves kis együgyű asszonyka, aki a grammatikát, szintakszist se tudja: az én aranyos Mimikém
Csókolom is számtalanszor.
Kálmán
Bpest, Aug. 18. [1882]
Vaskovicsnál még nem vagyok, mert nagyon szét van széledve a redakció, alkalmasint 21-én megyek, s két hétig leszek, de délután bejárok Pestre.
[Címzés:]
Mauks Ilona
úrhölgynek
u. p.
Balassagyarmat
Mohora
