Posta-ügy
Posta-ügy
Egy államtitkár beszélte a múlt este nehány képviselőnek.
»A múlt héten a miniszteriumnak nagy szüksége volt egy iratra, amelynek elküldése iránt sürgősen megkerestem Budapest fővárosát. Várom az iratot harmad, negyed napra, nem jön, bevárom az ötödik napot, mégse jön. Fogom magam, még egy sürgető rendeletet küldök a városra, melyben már ott van a szigorú “mert különben” is… Erre a városligetben találkozom Ráth Károllyal, és szidni kezdem.
– Jézus Mária, hiszen már elküldtük postán.
– Lehetetlen az!
Este megint találkozom Ráth Károllyal a Kioszkban, önérzetesen mutatja a postai vényt. Úgy van, öt nap előtt lett a főpostán feladva az irat, és még most se kaptuk meg. Ez mégis rettenetes.
Ma, amint künnsétálnék a Hatvani utcában, elém rohan Ráth Károly:
– Megkapták-e már méltóságtok az iratot?
– Még ma sem.
– De hát akkor, az isten szerelmeért, milyen eljárást kövessünk? – kérdé és bajusza idegesen mozgott. Mint a szélmalom két szárnya.
– Milyen eljárást, kedves főpolgármester úr? Hiszen persze, persze, ezt kellene kitalálni. Hanem ez a nehéz. Hm, megálljunk csak. Hát tudja, mit? A közönséges közigazgatási ügyeket legjobb lesz, küldjék ezentúl is a postán…
– Igenis. Hát a sürgőseket?
– Ami a sürgőseket illeti, hm… ezeket legjobb lesz a posta helyett a polgármester urak közül valamelyik a zsebébe teszi, s ha alkalmilag találkozik valamelyikünkkel, átadja. Mert hiába… mert hiába, tenni kell valamit a gyorsabb adminisztráció érdekében.«
