16. KÉT NŐ TÁRSALGÁSA
16. KÉT NŐ TÁRSALGÁSA
– Az ön ruhája, asszonyom, elragadó, de mégis kissé komor. Talán gyászol valakit?
– Atyámat.
– Tehát csakugyan! és mikor halt meg?
– Másfél év előtt.
– És ön még mindig képes gyászt hordani? Ah, én már teljesen jóllaktam vele. Képzelje csak: két év alatt elvesztettem először apámat és anyámat,… gyászoltam!… Nagyobbik fiamat Sedannál… gyászoltam! Aztán a kisebbiket Párizs ostrománál… ismét gyászoltam!… Azután egymásután testvéremet, férjemet és nagynénémet… egyik gyász a másik után… Ezzel megtelt a pohár!… Azelőtt bolondultam a fekete ruha után… ma nem szenvedhetem… s vajon nincs-e igazam?
