10. EGY PÁRIZSI CIPÉSZ BÁTORSÁGA
10. EGY PÁRIZSI CIPÉSZ BÁTORSÁGA
Egy párizsi cipészről, ki azzal dicsekedett, hogy semmitől sem ijed meg, a következő történetkét beszélik.
Két fiatalember összebeszélt, hogy próbára teszik a kérkedő cipész bátorságát. Egyikök tudtára adá a cipésznek, hogy egyik társa meghalt, s felkérte őt, hogy őrködjék a halott fölött. A cipész szívesen engedett e kérelemnek, s minthogy éppen sok dolga volt, magával vitte szerszámait, hogy őrködése közben dolgozhassék is. Éjfél tájban feketekávét vittek be neki, hogy ébren maradjon. Ennek elköltése után egészen megfeledkezett arról, hogy halott mellett van, s elkezdett vígan dalolni, miközben a cipő talpán ugyancsak ütötte kalapácsával a taktust. Erre fölemelkedett a halott s tompa hangon kiáltá:
– Ha valaki halott mellett van, ne daloljon!
A cipész egész flegmával felemelkedék, kalapácsával egy hatalmasat ütött az álhalott fejére és mondá:
– Aki meghalt, ne beszéljen!
A halott erre elmenekült koporsójából és nem kétkedett többé a cipész bátorságában, mert tizennégy napig feküdt veszélyes fejbajban.
