ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 12.]
ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 12.]
Micsoda tanulékony nemzet az a francia! Most már azt is tudni akarja, hogy mi az az obstrukció. Megismerhette volna ugyan Ausztriában is, de Vilmos császár óta a nagyhatalmak, hogyha a monarchiában akad dolguk, meg sem állnak Budapestig. A párizsi Temps pedig duplán nagyhatalom, mert francia is, újság is. Elküldte hát egyik munkatársát, hogy a hely színén tanulmányozza; mi az az obstrukció.
Lanthier úr pedig, a munkatárs, csak Budapesten szállt ki. Eljutott a t. Házba és elindult, hogy megkeresi az obstrukciót. Úgy kellett meggyőzni, hogy most nem lehet szerencséje az obstrukcióhoz, mert az a tegnapi ülésben elaludt s talán föl sem ébred a jövő hétig. Lanthier úr azonban kijelentette, hogy akkor ő is marad a jövő hétig, mert ő volt Rómában és látta a pápát, Budapestről se mehet úgy el, hogy ne lásson obstrukciót. (Tessék, most már a Baedeckerbe is belekerül az obstrukció, budapesti látványosságnak!)
Mit csinált volna Lanthier úr? Hát mit csináljon az újságíró, mikor semmit sem csinálhat? Interjúkat. Ha már nem láthatja szemtől szembe az obstrukciót, legalább véleményeket kér róla. Azt mondták neki, hogy forduljon Zichy Jenőhöz, mert az mindjárt két véleményt is mondhat, a magáét, meg a Vilmos császárét. Lanthier úr a fejét rázta. (Valószínűleg a porosz vélemény nem kellett a franciának.) Ellenben nagyon szerette volna, ha Apponyival beszélhet. Ennyi az egész? Mindjárt hárman is siettek a terembe, hogy megkeressék a nemzeti párt vezérét.
– Hol van Apponyi?
Keresték, kutatták: sehol. Az a keskeny oszlop, a szélsőbal tőszomszédságában, egészen üres volt. A folyosón még Kaas Ivor se járt, pedig ott gyűjti a politikai népmeséket. (Egyszer még kiadja a Kisfaludy-Társaság.) A nemzeti párt egyszerűen eltűnt a föld színéről, holott választások sincsenek.
– Hol van Apponyi?
Tovább keresték. Egyszer csak hallják, hogy valami nagyon ismerős hang azt kiáltja Kristóffy József felé: Ez az igaz! Nagyon jól beszél! Úgy tetszett, mintha káprázat volna. A beszéd, az kormánypárti. De a helyeslés, az ellenzéki. S ahogy körülnéznek, hát csakugyan odahúzódott az egész ellenzék a jobb mezőre és mind csak Kristóffyt hallgatta. Gróf Károlyi Sándor a Falk Miksa helyét okkupálta s onnan helyeselt. Rakovszky István érezte, hogy reá kötelességeket ró a Kubinyi Géza helye, amelyet elfoglalt és a legzajosabb helyesléseket ő röpítette a szónok felé. De a többi hely is gazdát cserélt és ahol például rendesen Sréter Alfréd bólingat a fejével, most az Ivánka Oszkár kis madárfeje mozgott sűrű helyeslésben.
Amott pedig, éppen a miniszterelnök háta mögött akár hiszik, akár nem, gróf Apponyi Albert integetett, hogy ez nagyon okos beszéd, de nagyon.
A figyelemben eggyé lett az egész Ház. (Máskor is beszéltetni kellene ezt a Kristóffyt.) Mindenkit érdekelt és mindenkit meglepett az az alaposság, amellyel ez a fiatal szónok az alföldi munkásviszonyok dolgát kirajzolta és a kibontakozás hídjának pilléreit lerakta. A megélhetést biztosító minimum a munkásnak, ez az egyik pillér, az aratási szerződés felbonthatatlan voltának garanciája a munkaadó számára, ez a másik pillér. Csak tessék őket lerakni és a szociális lápból ezen a hídon nyugodtan haladhat kifelé a munkás is, a gazda is. (Csak bombát ne rejtsenek a híd alá azok a lelketlen izgatók, akiket ma is úgy szorított vissza a rendőrség a Sándor utcából. Mert tüntetni akartak, s azt mondják, akarnak még a jövő héten is.)
…Lanthier úrról pedig szinte megfeledkeztek már az Apponyiért elindult honatyák. Csak amikor Kristóffy elvégezte a beszédjét, jutott eszükbe a kíváncsi francia. Akkor aztán bemutatták gróf Apponyi Albertnek és a nemzeti párt vezére nyilván meg is mondta neki, hogy mi véleménye van az obstrukcióról. (Csak tessék majd a Temps-ban megkeresni, ott lesz, bizonyosan.) És Lanthier most már sokkal könnyebben férkőzött másokhoz, amikor Apponyit meg tudta szólaltatni. Minden pártból kapott valamelyes nyilatkozatokat, de azt persze nem tudhatta szegény, hogy egy egész politikai pártot sértő módon hanyagolt el.
Visontai Soma kérdezte Sima Ferenctől:
– Nálad nem kérdezősködött a francia?
– Nem. És nálad sem?
Visontait sem interjúvolta meg. Pedig hát ők ketten is párt volnának. A radikális demokrata párt – ahogy Visontai mondja. És velük szóba se állt az a francia. Nagyon elkeseredtek miatta, míg aztán Sima Ferencnek valami ötlete nem jött.
– Hány az óra? – kérdezte Visontaitól.
– Tizenkettő – felelte Visontai.
– Nohát, ide figyelj. Én most bemegyek és beszélni kezdek a munkásjavaslat ellen. Egy órakor abba kellene hagynom, mert két interpelláció is volna. De én nem fogom abban hagyni. És két órakor is beszélni fogok. És magam sem tudom, meddig, de beszélni fogok.
– Miért?
– Apponyi csak véleményt mondott, de én mindjárt meg is mutatom annak a franciának, hogy mi az az obstrukció!
Így jutott Lanthier úr ahhoz a szerencséhez, hogy előkelő politikusoktól véleményt kapott az obstrukcióról s azután még szemtől szembe is láthatta az obstrukciót. Sőt (már mi magyarok ilyen udvariasak vagyunk!), hogy csoportosítva lásson a vendégünk minden specialitást: a Kristóffy okos beszéde, a politikusok nyilatkozata s a Sima obstrukciója után még egy kis rendőri brutalitást is produkáltunk. A szocialista izgatókat verték el a Ház téjékáról a rendőrök.
Most már Lanthier úr nyugodtan mehet haza. Mindent látott…
