A MAI ÜLÉS [máj. 4.]
A MAI ÜLÉS [máj. 4.]
Két miniszterelnök is volt látható ma a képviselőház folyosóján, egy a mienk, a másik az osztráké. Badeni gróf, a szomszéd premier behajtatott a Sándor utcába és mihamar járatos lőn a politikai üvegház útjain. A tanácskozó terembe nem vágyott be, ámbár valószínűleg szívesen cserélne magyar kollégájával, aki oly biztos nagy többséggel kormányoz, aminőt Badeni odaát még álmaiban sem remélhet. Bánffy báró beinvitálta Badenit a miniszteri szobába, ahol aztán ketten huzamosabb ideig elkvótáztak… A kvóta-bizottság is gyűlésezett eközben az első emeleti teremben, s a t. Ház minden pártbeli tagjai sokkal inkább érdeklődtek ennek a tanácskozása iránt, mint amennyire őket a parlamenti ülés lekötötte.
Szilágyi Dezső elnök mindamellett fél tizenegy óra tájban, természetesen megnyitotta az ülést s kérte a határozatképességén mélyen alul levő Házat, hogy a múlt ülés jegyzőkönyvét hallgassa meg. A zsongásban senki sem vette komolyan ezt a mindennapi kérést, pedig Molnár Antal csakugyan a jegyzőkönyvet olvasta föl.
Következtek a bejelentések, melyek során Nákó Kálmánnak háromheti szabadságot adtak. Baranya megyének a kvóta felemelése ellen beadott kérvényét kiadták a kvóta-bizottságnak, a pesti polgári kereskedelmi testületnek a telefon-törvényjavaslatra vonatkozó memorandumát letették a Ház asztalára, hogy a képviselők elolvashassák. Nagyon kevesen olvasták.
Dániel Ernő b. kereskedelemügyi miniszter benyújtotta a szolnok–kiskunfélegyházai helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentést, melynek kinyomatását és szétosztását elrendelték.
Következett a gattaja–lugos–marosillyei vasútról szóló javaslat harmadszori fölolvasása. Esterházy Kálmán gróf jegyző olvasta a javaslatot.
– Elfogadja-e a Ház harmadszori olvasásban a javaslatot? – kérdi az elnök.
– Nem! – mondja Madarász József.
– A Ház elfogadta! – jelenti ki az elnök.
– Különös! – dünnyög Madarász apó.
Persze nyilvánvaló volt, hogy a többség a javaslatot elfogadta.
Most a Bulgáriával kötendő kereskedelmi egyezményről szóló javaslat harmadszori olvasása következett.
– Elfogadja-e a Ház harmadszori olvasásban?
– Igen! – hangzik jobbfelől.
– Nem! – szól Madarász József.
– Kívánnak szavazást? – kérdi Szilágyi.
– Ha nem-et mondunk, mindig kívánunk! – veti közbe Madarász József.
– Kívánni kell! – vitázik az elnök.
– Elég, ha azt mondjuk: nem! – így szól Madarász.
– A házszabályok szerint nem elég! – szól Szilágyi.
– A nem elég, ezt mondta Madarász is – játszik a szavakkal egy parlamenti zsonglőr.
Az elnök azonban megelégelte a humort és megszavaztatta a t. Házat, aminek természetesen az lett az eredménye, hogy a javaslatot elfogadták.
– Ez zsarnokság volt! – fordult rezgő fehér szakállával Madarász az elnök felé, míg a képviselők jóízűen nevettek. Madarászt mégsem hagyta nyugton a becsületes ellenzéki szellem és elhatározta, hogy ennek a mai ülésen, törik-szakad, kifejezést ad.
Erősen odaügyelt tehát arra az okos beszédre, mellyel most Hegedűs Sándor a telefonbérlet megváltásáról szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta. Csupa realitásokról volt szó. Hogy miképpen fog fejlődni a telefon s az állam mennyire fedezheti a költségeket, meg efféle.
Mégis Madarász József időszerűnek látta, hogy az előadói magyarázat után kitöltse haragját a következő »beszéddel«:
– T. Ház! Azon véleményben vagyok, hogy addig, míg Magyarország önálló nem lesz és önmaga nem rendelkezik jövedelmeiről, semmi olyast meg nem szavazhatok, mi – ha nem is mindjárt – de később terhes lehet az országra. S mert én, bármily nagynak mutatkozzék az a bérletmegváltás útján előálló jövedelem, attól tartok, hogy – mint szokás – a magyart mindig megcsalja a német és utóbb is rá kell fizetni Magyarországnak: ez elvi tekintetek alapján e törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául és ezt visszautasítom.
E nyilatkozat után, melyet Madarász lehetőleg duzzogva és méltatlankodva igyekezett előadni, a hatás nem maradt el. Ezt a hatást parlamenti nyelven »élénk derültség«-nek hívják.
Más senki sem beszélt s a telefonbérletről szóló javaslatot a Ház úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Több dolog nem is volt ma az országgyűlésben. Még a munkarendre nézve tett javaslatot Szilágyi elnök. A holnapi ülésnek, mely déli 12 órakor kezdődik, napirendjére mindössze a ma elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasását lehetett kitűzni. Szerdán, csütörtökön és pénteken a Ház nem tart ülést; e napokon a bizottságok dolgoznának. Szombaton csak formális ülés lesz.
Azoknak a szerencséseknek tehát, akik nincsenek bizottságokban, ez a hét pótvakációszámba megy.
