[ÚJABB SZERKESZTŐI NYILATKOZAT AZ ORSZÁGOS HÍRLAP PROGRAMJÁRÓL]
[ÚJABB SZERKESZTŐI NYILATKOZAT AZ ORSZÁGOS HÍRLAP PROGRAMJÁRÓL]
Közöljük az érzéssel írt levelet, mely arra látszik fölhívni, hogy részletesen szóljunk programunkról. Semmi sem könnyebb, mint felsorolni mindazon teendőket, feladatokat és vágyakat, melyek azon pillanatban, mikor a program készül, szükségesek és elérhetőknek látszanak. De az állami élet tarka és változatos; a tavalyi hangulatokat elfújják az ideiek és az ideieket a jövő éviek. Így van a nemzeti szükségletekkel is. Az idő új helyzeteket hoz s új helyzetek új szükségleteket. Aki hosszú időre ad részletes programot és azt be is akarja tartani, nehezíti helyzetét, hogy az élő politikában mozoghasson.
Azért tartottuk elégnek megjelölni a határvonalakat, melyek közt mozgunk és amelyek közt megmaradunk. Különben sem osztjuk, hogy egy frázis-cikk kidomboríthassa egy lapnak az irányát, lelkét, fiziognómiáját a közönség előtt. Vajon kinek imponálhat egy szép bizonyítvány, amit az illető maga állít ki? Hanem igenis imponálhat a lap magatartása. Ez fogja bizonyítani a jövőben, valóban függetlenek vagyunk-e, a kormánytól, pártoktól és hogy jól szolgáljuk-e az országot.
Ami a levélnek azt a keserű részét illeti, mely arról szól, »mindegy-e ki az adózó alany« – meg vagyunk győződve, hogy azt az illető államférfiú sem így értette, mint a t. levélíró veszi. Ember, akit magyar anya szoptatott, nem gondolkodhatik ilyen siváran. És bizonyára senki sincs, aki például az anhalti herceg magyar birtokain vagy a nemzetiségi vidékeken nem látná örömestebb magyar nemzetes és tekintetes urak kúriáit – de viszont különbséget tenni a magyar és a magát magyarnak érző magyar lakosság közt, pláne osztályok szerint, bármily tiszteletre méltó legyen is valamely osztály és bármilyen emlékek aranyozzák be, lehet egyéni elfogultság, rokonszenv, lehet poézis dolga, de okos magyar politika nem lehet.
Szerkesztőség
