[MIKSZÁTH NAGYVÁRADI TÓSZTJA]
[MIKSZÁTH NAGYVÁRADI TÓSZTJA]
Tisztelt uraim! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár ránk hagyta Péchy Tamás, hogy mindjárt először nem szokás beszélni, én mégis szólok, noha először vagyok életemben Nagyváradon. (Közbekiáltások: Elég rossz!) Kérem, az csak forma. Mert a nagyváradiak régi ismerőseim, olyan időkből, amikor nincsenek itthon. Nekem Nagyváradból már semmi se új, csak az üres falak és a tér és a szobor, mely elhagyottan, némán várja szobortársát, kit mi tegnap elevenen kísértünk ide. (Zajos, szűnni nem akaró tetszés.)
Nemcsak az embereket ösmerem, de az apró részleteket is az itteni eseményekből, s jeléül érdeklődésemnek, polemizálni akarok a múltkori Tisza-féle bankettel. (Halljuk! Halljuk!) A múltkori banketten azt mondták Gajári Ödönnek, hogy mióta Tisza Kálmán nem ül a hatalmon, azóta elfogytak mellőle a képviselők, és Gajári csak maga van már. (Sal Ferenc közbeszól: Én mondtam a múltkor!) Hát nem úgy van a dolog. Gajári t. barátom nagy mester, nem felelt akkor semmit. Gondolta magában, hogy majd eleven képviselőkkel fog argumentálni, és most egy vagon képviselőt hozott ide. (Zajos derültség és tetszés.)
De tisztelt uraim, az különben is mellékes, hogy van-e Tisza Kálmán körül képviselő sok vagy kevés, vagy egy se. Hát nem közömbös-e, hogy van-e a holdnak udvara vagy nincs? (Zajos tetszés.) Csak hold az azért, és a kellő pillanatban ki fognak gyúlni a milliárd apró csillagok körülötte, habár némelykor nem is látszanak, azért azok mindig ott vannak. (Zajos tetszés.)
Igaza van Terényi Lajos tisztelt barátomnak, aki rám hivatkozott abban, hogy nemcsak itt, hanem mindenütt híres és tisztelt Tisza Kálmán. Amerre én jártam, mindenütt ott vannak az ő nyomai, és növekszik a nimbusza. Az ő emlékeivel van az ország tele, s ezek az emlékek be vannak futtatva az ő hazaszeretetével. Szegeden azt mondják: »Ezt a várost Tisza építette«. Debrecenben mondják: »Ezt az intézményt Tisza csinálta«. Irányzatok, rendszerek, eszmeáradatok támadnak szerte az országban, amelynek Tisza adott lökést. A törvényben ha valami rossz vagy jó van, mindjárt hozzáteszik: »Tisza csinálta«. Legendárius alak ő már, és szinte a szemünk előtt látjuk bevonulni a történelembe, működésének fönséges boltívezetei alatt. (Zajos, hosszas tetszés.)
Nemrégen két fürdőhelyen voltam. Ischlben azt mondták: »Ebben a hotelben lakott Tisza, mikor a Jansky-ügyben a levélért jött«. Tegnap e teremben így szólott valaki hozzám: »Ebből a “Rózsabokor” kocsmából indult ki Bosznia elfoglalása«. De legjobban megragadt eszemben, mikor Előpatakon jártam, és ott egy hidat mutogattak: »Ez az a híd, mely Tisza alatt leszakadt.« (Zajos derültség.)
Nos, uraim, végre eljutottam, ha az urakon végignézek és végtelen szeretetüket kontemplálom, ahhoz a hídhoz, mely sohase fog Tisza alatt leszakadni. (Nagy tetszés és taps.) Ez Nagyvárad. Éltetem ennek a hídnak a főoszlopát, Sal Ferencet. (Szűnni nem akaró tetszés és éljenzés.)
