MEGINT EGY TANÜGYI BÁCSI
MEGINT EGY TANÜGYI BÁCSI
Turi Koválcsik István középiskolai tanár úr aláírásával kapjuk a következő levelet:
Tisztelt szerkesztő úr! »Prakovszky, a siket kovács« című, egyébként érdekes és élethű elbeszélésben egy olyan vastag hiba fordul elő, mely nekem mint régi embernek, ki az állattant már 25 éve adom elő, s kit a megboldogult Trefort miniszter úr őexcellenciája egy népszerű állattan megírására buzdított, igen rosszul esik.
Megfoghatatlan, hogy ez egy olyan híres szerzőnkön esik meg, aki nemzeti tudományos akadémiánknak is tagja. O tempora, o mores! A nevezett beszélyben ugyanis az áll szóról szóra a múlt pénteki 6141-ik számban: »Szörnyűbb a rettenetes zsiráfnál, mely a sírokat fölássa«. No, hát kérem, ez nem így van! Nem a zsiráf ássa föl a sírokat, hanem a hiéna. Ezt tudni kell. Az alaposság mindenekelőtt!
És annál szomorúbb az eset, mert olyan jeles auktor ír ilyet, akinek műveit, illetve elbeszéléseit külföldi nyelvekre fordítják. Mit fog gondolni rólunk uraim a művelt külföld, ha ilyesmit állítunk a zsiráfról stb.
(Adtuk a tisztelt tanár úr levelét és csak azt a kis észrevételt tesszük hozzá, hogy ha a professzor úr elolvasta volna a 6113-ik számban a 3-ik lapon, alulról a 13-ik és 14-ik sorban ugyanezen beszélyt, ott az foglaltatik, hogy Prakovszky majd mindent tudott, de mindent rosszul. Valaki teszem azt, említette Zrínyi Miklóst, Prakovszky közbeszólt: Kár, hogy lefejezték szegényt a Szent György téren stb.
Ugyanezen Prakovszky mondja tehát a beszély további folyamában olyannak a zsiráfot, aki a sírokat fölássa.
És ezt azért mondja Prakovszky, mert a szerző olyan alakot akart szerepeltetni, aki mindent tud, de mindent rosszul.
Arra bizonyára nem gondolt a szerző, hogy Peleskei nótáriusként ebbe is bele fog avatkozni egy tanügyi bácsi, aki ellenkezőleg mindent tud, de mindent jól.)
