MÉG EGYSZER A TÁRSALGÁSI LECKÉK
MÉG EGYSZER A TÁRSALGÁSI LECKÉK
Ma a »Hazánk« című lapban üti föl magát egy cikkely – a »Társalgási leckék« ellen, melyekről már egyszer nyilatkoztam.
Körülbelül fölösleges most még egyszer nyilatkozni, mert most már látom, hogy nem annyira a »Társalgási leckék«-ben van a hiba, hanem az én szabadelvű párti voltom a baj; ebből a bajból pedig nem szándékozom kigyógyulni.
Az ellenzék keresi a korrupciót lámpással a kezében, mint Diogenész, de a lámpásán csak mi felénk (a szabadelvű párt felé) van üvege – a többi vaktábla. Nézzük, hogy mit talál a mai Szilveszter napra?
Nagy vigasztalásomra szolgál, hogy eljutottak a Társalgási leckékhez, hogy már nincs más téma. Ebből legalább látom én is, hogy nincs Magyarországon korrupció.
A vád az, hogy a kultuszminiszter nekem háromezer forintot fizetett e füzet megírásáért, s ez az a korrupció.
Hát erre csak egy fölfogás lehet, hogy ha a miniszter dolgoztat valakivel – az el is fogadhasson azért honoráriumot. A magyar állam sok százezer embert foglalkoztat és mindnek van azért fizetése. Csak éppen én tőlem várta meg a Hazánk, hogy ingyen dolgozzam? Miért nem ajánlja ezt föl mindenkinek, akit az állam valamivel megbízott?
Már most aztán, ha Wlassics miniszter úr csakugyan háromezer forintot fizetett egy teljesített munkáért, hol van ebben a korrupció? Mondhatják, hogy sokat fizetett, ez lehet nézet dolga, valamint az is, hogy a Társalgási leckék sem érik meg, de korrupciónak mondani nem lehet, s tisztességes ember nem is teszi.
Azonban ezt csak akademice állítom föl, ha ti. igaz volna a »Hazánk« közleménye, de biz az nem igaz.
Légből kapott koholmány az egész háromezer forint, a tanügyi bácsik meséje, aminek a »Hazánk« is felült. Részletekbe nem bocsátkozom (mert a részletek nem pusztán a magam dolgai), de ha már rákényszerítenek, egy részletet mégis fölhozok ennek az ügynek a megvilágítására.
Azt, hogy a miniszter a háromezernél jóval kisebb összeget ajánlott föl tiszteletdíjul a nyár elején, mikor a füzettel elkészültem, s én akkor azt jegyeztem meg előtte: »Ezt soknak tartom«.
S annak az általa fölajánlott csekélyebb összegnek is csak a felét fogadtam el.
