PRILESZKY TÁDÉ

Teljes szövegű keresés

PRILESZKY TÁDÉ
A képviselőház elnökéhez a mai ülés előtt távirat érkezett e szomorú szavakkal Szalay Ödöntől: »Prileszky Tádé képviselőtársuk ma meghalt«.
Az ember azt hitte volna e távirat előtt, hogy az öreg künn ül valahol a folyosón, és intrikál egy kicsit, mert szeretett intrikálni, típusa volt a ravasz öreg politikusoknak, kik naivaknak teszik magokat, egyenesen mennek ugyan, de minden ajtót nyitva hagynak maguk után, mert senki se nem tudhatja, hogy fordulják a dolgok. Jókai Tallérosy Zebulonja alighanem Taddus után készült, vagy hogy Taddus idomult át csodálatosan a Jókai alakjához.
Nagy csontú, brontes ember volt, nagyobb egy ölnél is, mintha egy őslény lett volna, az ember akaratlanul a mamutot képzelte melléje háziállatnak; szinte rengett a föld alatta, mikor lépdelt. Sok eső eshetett, mikor ő nőtt.
A jó levegőjű Nyitra megyében született 1826-ban, s kalandos pálya jutott osztályrészéül, volt az öreg mindenféle, honvéd, jószágigazgató, még impresszáriója is volt a külföldön egy cigánybandának; élelmessége bizonyos szeretetreméltó bonhómiával volt összekötve, úgyhogy az öregre éppenséggel lehetetlen volt haragudni. 1869 óta, amikor Nagyszombat képviselője volt, egész 1887-ig megszakítás nélkül tagja volt a tisztelt Háznak, s a Tisza-rezsim vége felé, mint a zárszámadási bizottság elnöke, jelentékeny szerepet játszott. Többször szólalt föl a Házban, bizonyos eredetiséggel beszélt, és sajátos fölfogással védelmezte álláspontját, úgyhogy a Háznak többnyire jó kedvet szerzett.
Azon fölötte okos emberek közé tartozott, aki nem mutatta ki soha egészen, mennyi esze van – holott a parlamentben éppen ellenkezőleg, többet szeretnek mutatni az emberek, mint amennyijök van. Prileszky nem. Prileszky szívesen tette magát tudatlannak is a hatalmasok kedvéért, s ebben állott a roppant okossága.
Az első ötéves országgyűlésre 1887-ben nem jött föl, megbukott, s ezzel mintegy kizökkent pályája vágányából. Midőn újra előjött az öreg Taddus, új embereket, új vezéreket talált már a pártban, akik közt újra elölről kellett volna a tekintélyét fölépíteni.
Élete alkonyán tehát ott volt újra a kezdő képviselők közt, s nem feledhetve fényesebb múltját, váltig duzzogott és morgott, ott ülve esténkint a klub puha dívánjain, selyem fekete sapkával a fején, keresztbe tett lábakkal: váltig a fúzió mellett intrikált. Mert változás, örökösen változás kellett volna neki.
– Semmit se nem ér a dolog. Kevesen vagyunk. S amik vagyunk, se nem vagyunk okosak. Mért ne jöhetne be az Albert? Azt mondjátok, hogy folyton veszekedés lenne a mi vezéreink, meg az övék vezéreik közt. Dehogy lenne. Semmi se lenne. Minden jó volna. Hogy ellentétek vannak? Hiszen vannak, vannak, de mi az? Egyszer nem bírtam otthon Pozsonyban szobámban a zárszámadásokat számolni nagy kutyaugatástól az udvaron. Kimegyek dühösen, hogy agyon a kutyákat verem. Hát mi van odakünn? Az én kutyám, a Wodka ugatja a szomszéd kutyájára, a Tiszára. A Tisza visszaugatja a Wodkára. Csak úgy csattog ugatástól egész udvar. Köztük fekszik egy palánk, a palánkon egyik se át nem mehet, csak ugatnak, mindig ugatnak. No, eztet én tűröm nem tovább. Megfogom az enyém kutyát, a Wodkát, és áthajítom a palánkon: »Ebadta kutyái, végezzétek a ti dolgotokat egymással, de ne zavarjátok zárszámadási elnököt, egyétek meg egymást, ha tudjátok, de a zsörtölődésnek, zajnak legyen vége.« S íme mi nem történt? Mit gondolsz, Sporzon? Hát az történt, hogy mikor a Wodkát áthajítottam, amint együtt találták egymást, és nem volt a palánk közöttük, szép csendesen, majdnem barátságosan megálltak egymás mellett, anélkül, hogy csak egyet is vakkantottak volna többé egymásra. Istenúgyse így volt. Hiszen a Neiszidler is tudja. Csak a palánk tette őket oly mérgesekké és bátrakká. Sarleati pauca… Hát nem így van, Schober?
Ilyenforma parabolákban szeretett politizálgatni az öreg, s azért némelyek nem tartották elég jó mameluknak, pedig az öreget bottal se lehetett volna elkergetni a szabadelvű párttól, hű volt ő ahhoz – csakhogy a hűsége tele volt malíciával.
Most már szegény ő is csöndes ember lett, s a szép pozsonyi temetőben fogja tovább álmodni kedvenc töprenkedési témáját, hogy mi lesz a púroszokkal?
Alakja élni fog ismerősei és barátai emlékében nagyon sokáig, s ahányszor fölbukkan, mindig egy fájó húr rezdül meg szívükben: mert jó és becsületes ember volt az öreg Taddus, csak szája volt rossz, de az most már fájdalom, örökre be van csukva.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem