LATKÓCZY IMRE
LATKÓCZY IMRE
Az utolsó hároméves országgyűlésre több tehetséges fiatalember került be a Házba, s ezen időben jutott nagyobb szerepléshez Berzeviczy Albert, Visi Imre és Láng Lajos, s e ciklus végén lett a Ház tagja Tisza István is. Ugyancsak erre az országgyűlésre küldte fel Latkóczy Imrét Nyitra megye egyik kerülete, s ő mindjárt a felirati vitánál feltűnt egy csinos beszédjével. A mindenható Tisza letette ceruzáját és figyelemmel hallgatta a szónokot, aztán így szólt: »Igen értelmes, okos beszéd volt«. S ezzel a pár szóval meg volt alapítva a Latkóczy karrierje. Bizonyos érdeklődés kezdte kísérni, mely idők múltával még inkább fokozódott. A fiatal gárda tagjai, Láng Lajossal az élükön, akkor csinálták meg a »keddi vacsorakompániát«, mely a legtehetségesebb fiatal politikusok közt némi szorosabb kapcsot hozott létre, de amely vacsorák idők jártával kimentek a divatból, azaz annyira divatba jöttek, hogy most oda járt a pártból mindenki, s ma már legfeljebb arra jók, hogy a képviselő urak keddi estéken az illő jogcím miatt nagyobb léleknyugalommal hagyhassák egyedül unatkozva otthon a feleségeiket.
Latkóczy Imre is csakhamar keresett tagja lett e szellemileg disztingvált kis csoportnak, s attól a naptól fogva, amint első beszédje sikert aratott, mindig fokozottabb tevékenységi kört vívott ki magának a Ház bizottságaiban s a beszédjeivel a plénumban is. A plénumban ugyan ritkán beszél, ha csak nem mint előadó; különben csak akkor beszél, ha indikálva van, hogy ő szóljon s ha érzi, hogy érvei a kérdés megértését elősegítik. »Haza« nem szokott beszélni, pusztán a nyomdafesték kedvéért még kevésbé. Pedig mint szónok vonzó és elegáns. Gesztusai a megboldogult Grünwald Bélára emlékeztetnek. Előadása folyékony, világos és tömött, de az élénkebb fordulatokat nélkülözi. Csodálatos az, hogy bár Tisza Kálmánnál jobb szónokaink bőven voltak (sőt Tisza alig is volt szónok, inkább csak nagy debatter), mégis a mai parlamentre rendkívüli nagy hatása volt. Ma a Ház »beszélői« (ritka kivétellel) a Tisza-iskola szerint beszélnek, az ő formáival, fordulataival, nyelvezetével és modorával élnek. Még a legrosszabb szokásait is átvették, annyira, hogyha Tisza például köhécselt volna beszéd közben, ma valószínűleg igen gyakran lehetne hallani a mondatok közben némi parlamentáris krákogásokat.
Egy azonban bizonyos, és ez az (hogy én is a Tisza egyik mindenki által használt szófűzésével éljek), miszerint a Latkóczy ereje nagy részben a judíciuma helyességében és a közigazgatási téren szerzett ismereteiben van. S azért a kormány már évek óta igyekezett őt nehéz főispáni állásokra megnyerni, sőt az államtitkárság is már régen lebeg a feje fölött.
Latkóczy szikár, vékony alak, finom vonásokkal átbarázdált körte alakú arccal, melyet ritkán látni mosoly nélkül. Egész lénye csupa előzékenység, szeretetreméltóság – szinte túlságosan kedves. A társaságoknak kényeztetett kedvence – de ő arról nem látszik tudni semmit. Amellett eleven, ügyes társalgó s finom gentleman, ki igen kényes az illedelmi kérdéseknél. Ha grófnak születik, ma talán udvari marsall lehetne.
De így is nem megvetendők az ő komoly tulajdonai mellett e jelentéktelenebb, de tetszetős nagyvilági vonások, melyek végre is nem csapnak a túlságba. Hiszen monoklit nem visel.
Ruganyos, életerős, fiatal temperamentumú ember még, kit a belügyminiszteri államtitkárságban rokonszenvvel fogad a közvélemény.
Múltja a szakadatlan munkásságáé (amint azt alábbi életrajza is mutatja), s már fiatal kora óta bírta társai szeretetét és becsülését. Őszinte jellem, átlátszó, mint egy Dzierzon méhköpű. Ellenségei, ha majd lesznek, aligha fognak találni egyéb hamisat rajta, mint a haját… De csitt, hiszen a »Vasárnapi Újság«-ot szépasszonyok is olvassák.
