MIKOR A VALUTÁT TÁRGYALJÁK
MIKOR A VALUTÁT TÁRGYALJÁK
A válságnak vége van, a mezei hadak hazavonultak dicsekedni a kuruc-voltukkal. A szélsőbal, aki csak »barátságból« segít, akkor jön az ülésekre, amikor neki tetszik, Apponyiék meg éppen szeretnének ez idő szerint nem lenni sehol sem.
Tehát néptelen ülés volt. Le van tarlózva a Ház, a folyosó. Atzél elutazott Párizsba, Tisza Kálmán Gesztre, Győrffy Gyula Zsámbékra, Rosenberg Gyula Olaszországba, ahol most a Crispi-válság van. Mert aki egyszer megszokta a válságot, az nem bír többé megélni, únja magát válság nélkül.
Már tíz óra rég elmúlt. Bánffy lejött a csigalépcsőn a magasból, kinézett a folyosóra, de még mindössze nem volt több jelenlevő négynél, abból is az egyik csak Pantocsek.
Négy emberből pedig még kabinetet sem lehet alakítani, nemhogy az ülést megnyitni. Végre fél tizenegyre beérkezett Demkó Pál nagy arany óraláncát csörgetve; látván az üres folyosót, meghökkent Becskerek nagy fia.
Valami skandalum lehet odabent.
Az a skandalum van, hogy nem jöttek még elegen össze, nem lehet ülést tartani.
Háromnegyed tizenegyre egy nagy kosarat hoztak tele illatos rózsákkal.
No, hála istennek! Emögött mindjárt jön Luppa Péter.
Jött is és utána egyenkint szivárogtak a képviselők, többnyire azzal a kérdéssel:
Nem szavaznak még?
Nem bizony, mert még meg sem lehetett nyitni az ülést.
Ej no, én pedig csak knapp a szavazásra szándékoztam bejönni.
Végre délfelé összejött annyi képviselő, hogy Bánffy megnyithatta velük az ülést, berendelvén a Ház tisztviselőit is, hogy többnek látszassék.
Napirenden volt a valutajavaslat, melyhez leginkább a született szakemberek beszéltek; igen okosan, magvasan Neuman Ármin, aki, meg kell adni, felette hasznos tagja a Háznak; majd későbben Lánczy Leó, aki szintén nagy jártasságot tanúsított ezen, a magyar elmének nem könnyű tömkelegben. Különösen az ezüstre vonatkozó intézkedéseit helyteleníti a javaslatnak.
A ház természetesen nem igen volt izgatott a felállított igazságokkal szemben, csak Wekerle figyelt s bólingatott sokszor helyeslőleg, mialatt egy sárga borítékú könyvben merült el a másik eszével. Ezt a sárga könyvet valamikor réges-régen Schopper püspök írta s egyik fejezetében, mely a polgári házasságról szól, az egyház érdekében levőnek csupán a kötelező formáját találja. A miniszterelnök lapozgatott benne és hellyel-hellyel ravaszul mosolygott. Hol vette e kis könyvet Wekerle, ki ásta ki számára, nem tudom, de hogy Schopper püspöknek jó lesz el nem jönni a főrendiházi ülésre, azt már magam is sejtem, ha nem akar magára ráolvastatni.
A két kormánypárti szónok közt természetesen beszélnie kellett az Apponyi-kabinet leendő pénzügyminiszterének, Horánszkynak is. Borzasztó unalmas volt. S végül egy elodázó határozati javaslatot adott be. S ez az egyedül fölemlítésre méltó. Mert Horánszky mindig unalmas, de nem mindig ad be határozati javaslatot.
A miniszteri padok is jobbadán üresek voltak, csak Fejérváry volt bent és egy kis darabig Eötvös Loránd, ki szeretettel nézte kicsike államtitkárát az előadói széken. Szelíd unalom honolt a teremben. Mindenki meg volt nyugodva abban, amit Neuman és Lánczy mondottak (ők tudják, mit csinálnak, az ő lelkük rajta), csak Molnár Józsiás jegyzett izgatottan, amiből az várható, hogy a székely ész is belevegyíti holnap a maga véleményét a nagyfontosságú kérdésbe.
Józsiás különben is mindenkor élénk részt vett a valutadolgoknál, a múltkor is mondott beszédet, de módosítványa mellett csak Meszlényi Lajos állott fel.
Köszönöm mondá azután Meszlényinek meghatottan , hogy egy nézeten vagy velem.
Az nagyon természetes felelte a hercig kis Lulu , mert se te nem értesz a valutához, se én, illő tehát, hogy egy gyékényen áruljunk mind a ketten.
