A T. HÁZBÓL [okt. 23.]
A T. HÁZBÓL
[okt. 23.]
[okt. 23.]
Mint mikor gyík surran el a füvek között s azok összerezzennek, úgy jött a hír reggel s úgy suhogott végig a tömött folyosókon, még az ülés megnyílta előtt:
Megjött az Ivánka levele.
Volt fejcsóválás, gúnyos mosolygás, bosszankodás, harag. Levelet nem egyet, százat is kap a Ház naponta. Írja némelyiket a király pennája de nagyobb hatása még nem volt levélnek.
Megfordította teljesen a tegnapi tisztelt Házat. Tegnap balról ültek bús arcú szittyák, ma jobbról. Káröröm, démoni vigyorgás a szemekben amott, megütődés és sopánkodás emitt: »Mily szép eszme ért silány véget«.
Némelyek csípősen jegyzék meg:
Gondnokság alá kellene venni az összes öreg honvédeket!
Károlyi Gábor, aki a Cukor utcában látta meg a napvilágot (ámbátor inkább hinné el az ember, hogy a Gyöngytyúk utcában született), olyan léptekkel mérte végig a folyosót, mint Napoleon Marengo után.
Jó napot, jó napot, szegény fiúk! Nos, hogy érzitek magatokat?
Bent megkondult az elnök kezében a lélekharang. A hazajáró Hentzit temetik el még egyszer, talán utoljára, mint ahogy a Rákóczi korszak legendás kísértetét, a felvidéki Kaspareket. S azalatt, amíg temették, ő maga Bél Mátyás szerint, egy ház fedeléről nézte.
Betódul az egész folyosó dübörögve; egy perc alatt megtelik a terem.
Ünnepélyes templomi csendben jelenti be az elnök Hieronymi kinevezését. Csernátony megválasztását. Jó öreg név a parlamentben mind a kettő; egyik a távozó, másik az érkező, éljen zúg fel mindenikre. Majd átveszi Josipovich jegyző az Ivánka levelét és felolvassa.
Szapáry közömbös arccal hallgatja, s aztán előkelő nyugalommal áll fel a tárgytalanná vált kérdést levenni a napirendről.
Helyeslés morajlik végig a párton. A kormánypadokon csak Szilágyi ül sötét arccal, leszegett fejjel. Fehérváry Gödöllőre utazott, Wekerle az új koronákat olvassa odahaza. Később érkezik meg gróf Csáky Albin.
De már akkor Eötvös beszél. Mérséklettel, a diadalmosoly, mely ajkai körül jár, csak ritkán csúszik be a szavaiba. Nem szúr, csak csiklandoz, piszkál. Rossz néven se lehet venni hogy taktikából kihasználja a szituációt a kormány feje ellen. Orkánszerű éljenzés támad, amikor a tegnapi honvédeknek hálát mond, amiért a szoborbizottságot leszavazták s megmozdul a véderő-vita betanított színpadi kara, amint a konzekvenciák levonását felhozza.
Vonja le!
Károlyi Gábor közbekiált: »Mehet haza!«. Az elnök mosolyog a trónuson. A jobboldal nyugtalanul feszeleg.
Majd Apponyi veszi át a szót s könyörtelen, majdnem sivár gúnnyal megy neki a miniszterelnöknek. Dózsa Györgybe is belaharaptak a kiéhezett székelyek, de már akkor Dózsa György meg volt sülve. Szapáry ellenben még él és egészséges.
A két ellenzék tapsol, dörömböl, tombol a kiélezett helyeknél. A delírium fogja el az embereket. A mamelukság zordonan, hallgatagon ül vezére mögött, akit teljesen félreértettek.
Mikor Leakos a bűvös üvegrózsát vitte Athénbe mellyel az istenek kegye együtt járt az athéni suhancok megkövezték.
Egy kővel éppen a rózsát találták, összetört. Az athéniek azzal vigasztalták magukat, hogy a rózsa szirmai közt méreg volt.
Ám jöhetnek még idők…
Ejh, inkább ne jöjjenek. Jó magyarom, hidd inkább örökké, hogy most az egyszer okos voltál.
Szapáry nem érzékenykedett, hideg márványarcán egy izom se mozdult meg. Mintha valami idegen nyelven szavalna valamit Apponyi.
Mindössze néhány szóval felelt. Elmondta, hogy azért nem fogadta el az Apponyi határozati javaslatát, mert az nem volt őszinte, jobbra-balra is kacsingató.
S valóban a nemzeti párt vezére izmos lábaival nagyokat, meglepőket lépeget ide-oda de óvatosságból visszájára vereti csizmáin a patkót, hogy amikor ő maga közeledni látszik, legalább a lábnyomai a távolodást mutassák! Így aztán sohasem tudhatjuk meg igazán, hogy hol van.
Szapáry beszéde után föltette az elnök a kérdést:
Akik a napirendről való levételt óhajtják, álljanak föl.
Az egész Ház suhogva emelkedett fel, az utolsó emberig mindenki.
Íme, végre a teljes béke.
Még egyet kondul az elnök csengője. A szolgák illatos tömjénfüstöt eresztenek be a fülledt levegőjű terembe.
Gyászszertartás ez. Egy jó szándékot temetnek. Nem bírt megélni. Úgyszólván csecsemő korában pusztult el de nem kell őt szégyenelni. Nemes szülőktől származott.
S csak kongassa tovább is azt a kis csengettyűt Bánffy kegyelmes uram. Talán elüldözi sivító tiszta hangja Hentzit.
Kling, klang! Menj, gonosz lélek, ki e teremben annnyit kísértesz. Szállj, szállj alá, ahova tartozol és ne hagyd magadat többé ide idézni.
