A HÁZ PÉNZTÁRÁNÁL
A HÁZ PÉNZTÁRÁNÁL
Azok, akik azt hiszik, hogy a Ház folyosói most üresek, elhagyottak, csalódnak. Naponta 40-50 »tekintetes úr« (értsd volt képviselő) fordul ott meg éspedig úgy, hogy ott tartózkodása alatt valamennyi hogy is mondjuk? nem imádkozik.
Mindenki a Ház pénztárába siet, melynek ajtaja a folyosóra nyílik, s onnan mindannyiszor a következő párbeszéd hallatszik ki:
Lehetetlen! Hisz ez vérlázító! (Ez a volt képviselő hangja.)
De fájdalom, úgy van! (Ez a Ház pénztárnokának vigasztalan, síri hangja.)
Ez botrány! Hát már ebben az országban mindent szabad? Hol van az elnök?
Ez idő szerint, fájdalom, sehol. Nincs elnök.
No, már most mi az ördögöt csináljak?
Szomorú, de nem adhatok útbaigazítást.
Más hangok is hallatszanak. Többnyire dühösek, néha rimánkodók:
De uram, gondolja meg, hogy nekem ki kell váltanom a zászlóimat!
Én meg egyszerűen megbukom… De hiszen van Nemezis!
Csatár is megjelenik, rengeteg bundával vállán, báránybőr süveggel fején, táskával kezében. Éppen útra készül a kerületbe. Ő is dühös:
De ha mondom kiáltja rekedten , nem hoztam magammal pénzt, nem utazhatom a kerületembe…
A pénztárnok hamiskásan vág egyet a szemével:
Nono, nagyságos úr… az a negyvennyolc forint, amivel a választásra szokott menni, bizonyosan a zsebében van!
Még 48 garas sincs ott. Dohog az öreg és mogorván távozik, hogy visszamenjen Harasztiba alkotmányos költségért.
Haragtól villogó szemek, kipirult arcok mindenütt a folyosón, s e forradalmi hangulatban osztozik nemcsak az ellenzék, hanem (egy kis óvatos körültekintés után) a kormánypárt is.
Oka pedig ennek a t. házi utólagos lázongásnak az, hogy a belügyminisztérium még nem utalványozta ki a Ház pénztárának az 1891–92-i utolsó országgyűlési ciklus második felére januártól júniusig járó lakbért, amiből minden képviselőre 400 forint jut. Így tehát az összeget melyre most égető szükség volna nem is fizetheti ki a Ház pénztárnoka.
A képviselők természetesen sokféleképp értelmezik a belügyminiszter huzavonáját. Némelyek azt hiszik, hogy a miniszter meg akarja várni a választások eredményét, mert azoknak, kiket ujólag megválasztanak, tehát kiknek akkor megint kijárna erre a félévre a lakbér, nem hajlandó kétszer kifizetni az egyszer fölvett lakás árát.
Mások azt hiszik, hogy csak valami formaságon akadt meg a pénz kiutalványozása s pár nap múlva a Ház pénztára megint fluktuálni fog.
A harmadik felekezet pedig arra esküszik, hogy Szapáry ki fogja fizetni mindenkinek a lakbért, de csak a választások után, mert nem hajlandó az ellenzéki jelölteket ily módon részesíteni választási költségben.
