A HÁZ ÉS KÖRNYÉKE
A HÁZ ÉS KÖRNYÉKE
Gróf Bethlen András ravasz ember. A hajával rászedi az egész országot, a terveivel meglepi az egész parlamentet. Nem egy ügyes eszmét vitt már keresztül s azontúl is egész raktára van a tervekből. Hogy jól viszi a reszortját, semmi sem mutatja inkább, mint az, hogy a földművelési vita a legunalmasabb. Nincsenek támadások, nincsenek jelenetek. Negyven-ötven honatya könyököl ott véghetetlen unalomban. Mindenkinek külön pad jut, s mindenkinek jut külön szónok is, mert a fiatal talentumok, szántóvetők és laikusok, különös divatból egymásután megeredtek e tárcánál. Egypár erős tehetség fel is vetődött, mint Bethlen Balázs gróf, aki szép beszédet tartott a vita elején, de még fiatalos modorban, legjobban kivált azonban Miklós Ödön, pompás érvelésű felszólalásával.·(»Ebből a gyerekből államtitkár lesz« mondogatták a Ház öregei.)
Napok múltak, de a vita még mindég tart. Egynek is, másnak is akad valami pepecselni valója, és az ellenzék olyan álnokul csinálja, hogy mire a szónokok elfogynak a táblán, mindig állít valakit, aki az időt agyonbeszélje az ülés bezártáig. S reggelre aztán új orátorok támadnak. Álmodnak valamit reggelig.
Ámbár ravasznak mondtam Bethlen András grófot, ezt a földművelési reszortot mégis ügyesebben vitte valamikor Mátyás király Gömörben, mert így szólott a disputáló urakhoz:
Nosza, előre urak, próbáljuk meg, hogy megy a dolog. Ki jön velem versenyt kapálni?
Gara uraimék akkoriban, mint a krónika beszéli, megfogták a kapa nyelét, de Helfy uraimék, azt hiszem, elszökdösnének apródonkint, s Bánffy egy óra alatt bezárhatná a vitát.
Így azonban foly, egyre foly. Bent kevesen hallgatják a képviselő urak inkább a folyosót özönlik el, s a Ház különböző helyiségeit.
A folyosón Janicsáry Sándor (az öreg aga) pattog jóízű humorral, hogy ő most milyen bajban van és szidja derűre-borúra a kormányt.
Mi bajod Sándor bácsi? Mit mérgelődöl?
Hogyne mérgelődnék, mikor nem tudom, hogy hol lakom?
Hogyhogy?
Levelet szeretnék írni az ispánomnak, de őt se tudom, hol lakik.
Hát Bresztovácon.
Hiszen persze hogy ott laktunk. Csakhogy Bresztovác már nem létezik. A belügyminiszter átmagyarosította nevét, de elfelejtettem, hogy mire. Most ha haza akarnék menni se tehetném, míg Szalavszkytól meg nem kérdezem az illetőségi helyemet.
Az olvasószobában minden asztalnál ír valaki. A büffében mindenki eszik. Ezek nem érdekes helyek. Hanem kukkantsunk be a háznagyhoz, hol gróf Teleki Géza szokta tartani vidám anekdotákkal a betérőket.
A háznagyi irodában gyűlik össze minden hír, minden pletyka. Betekint Molnár Antal egy kis konyakra, s hirtelen elbeszéli, ami érdekes a tanácsteremben történt. A tisztviselők a Ház környékének eseményeit tartják evidenciában. A jegyeket kérő idegenek a városban történteket csevegik el vidám mártásban.
Egy negyedóra a háznagyi szobában többet ér, mintha az összes lapokat elolvassa az ember.
Bekocog fontoskodó arccal, összeráncolt szemöldökkel Bánó József.
Mit hozott, Józsi bácsi? Isten hozta!
Valamire figyelmeztetlek, urak komoly dologról van szó!
Parancsoljon, Józsi bácsi!
Ami Párizsban megtörtént, az itt is megtörténhetik. És meg is fog történni! Tapasztalt ember vagyok, én mondom nektek. Emlékezzetek rá.
Mi történt Párizsban, Józsi bácsi?
Hiszen tudjátok. De itt is érik. Legyetek szemfülesek, mert bizonyára mondom nektek, hogy gyanús alakokat láttam az imént lemenni a Ház pincehelyiségeibe. Hm, hm! Rosszat érzek, urak.
A háznagyi irodában megnyugtatják az érdemes honatyát, hogy a három munkás nem csempészett le dinamitot maga a háznagy rendelte oda, valami szakadást beépíteni.
Nono dünnyögi Bánó Józsi elmenőben és az ajtóból még egyszer visszafordul baljóslatú hangon: Nono, urak.
Alighogy Bánó elmegy, jön fújva, lihegve Prileszky Tádé.
Micsoda dolog az, gyerekek, hogy nem nyitjátok ki a teremben a felső ablakot, amúgy félig, mint nyáron szokott lenni, majd megfulladunk a melegtől.
Prileszkyt is elcsitítják.
Május elején még hideg van, Taddus bácsi. Egyébiránt majd intézkedünk!
Prileszky hatalmas medve léptei még visszhangzanak a távolból, midőn újra megnyílik az ajtó, s belép méltóságteljesen, mereven Irányi Dániel.
Tisztelt háznagyi hivatal szól a nevezetes parlamenti férfiú , méltóztassanak intézkedni a terem befűtése iránt, mert fázunk.
Irányit szintén lecsitítják.
Májusban már meleg van, Dani bácsi. Egyébiránt intézkedünk.
S ez így megy az egész ülés folyama alatt tarkábbnál tarkább képekben váltakozva mígnem egy riadó csengettyűrengés a tanácsteremből, egyszerre begyűjti a környék minden eleven lelkét a tanácsterembe, s rögtön síri csend honol a büffében, a folyosókon és a háznagyi irodában.
Csak a kapus léptei kongnak künn az előcsarnokban kísértetiesen.
