A MINISZTERELNÖKNÉL
A MINISZTERELNÖKNÉL
Kevéssel 10 óra után megindultak a fogatok Budára a miniszterelnöki palota felé. Szép derült téli nap volt. A képviselők leeresztették a hintók üvegtábláit, s úgy szítták be a csípős hegyi levegőt. A kígyózó kocsisort már a Lánchidon keresztezte egy másik kocsikígyó. Kócsagos, mentés magyar alakokkal. Ezek a nemes városi urak, akik már elvégezték a gratulációkat odafönt.
A palota udvara csakhamar megtelt fogatokkal, s a lépcsőház, hol a fehér asszonyszobor áll olvasóval a nyakában, benépesült ismerős képviselői arcokkal.
Ott volt a Ház majd minden tagja (akit az influenza a lábáról le nem vett), majdnem egészben megtelt a palota nagy díszterme, mely Tisza idejében piros bíborral és piros selyem drapériákkal volt díszítve, most pedig bágyadt zöld színekben úszik sokkal ízlésesebben; az arany kopjákra feltűzött olív zöld függönyök alatt, itt is, ott is közéletünk jelesei bújnak össze és csevegnek.
Vidám hangulat ömlik el szerte. Pedig sokan vannak itt utoljára, és nem fogják többé látni ezeket az aranyos mitológiai alakokat a falakon.
Az országgyűlés utolsó napjait éli. Szétmennek a mameluk hadak a küzdelem mezőire, s nem egynek ott marad a foga. Vissza nem tér többé a vezérhez.
Zsibongnak, rajzanak a csoportok, hallik itt is, ott is: Boldog újévet, Pista bácsi, boldog újévet, Laci öcsém! Csak néha vegyül közbe egy bús akkord: »Hát a kerület mit csinál?«
Míg a jó kívánatok kölcsönösen kicseréltetnek, azalatt minden szem a lakosztály bal szárnyas ajtójára van szegezve: onnan lép ki a kormány. Bokros kezében tartja a pergament-tekercset (melyre szép beszéde van ráírva), Falk, a nap másik szerepvivője borús homlokkal vegyül el a csoportok közé. Ma fog beszélni, ki tudja hánydszor az elnökhöz. Örökké egy téma, egy elnök, csak a beszéd volt mindig más. A beszéd most is más. De az elnök utoljára ugyanaz.
A hervadás, az elmúlás nyomasztó gondolatai nehezednek az elmékre. Ott ül az egyik szögletben Ivánka Imre, szép öreg feje még ott fehérlik képviselőtársai közt de már olyan főrendiforma tartása van. Az öregekből csak Urbanovszky tartja magát. Ő most is ott rázza fejét. Tisza Kálmán nincs itt. Jókai influenzában fekszik.
De ím megnyílnak az ajtók, belép a miniszterelnök társaival, fölharsog a zajos, lelkesült éljenzés. A szemek hirtelen átfutják, milyen színben van a kabinet? Mind vidám, egészséges, csak a legfiatalabbat, Wekerlét gázolta le az orosz nátha.
Kettesbe állnak a képviselők. S Bokross megkezdi szép beszédét…
De ami most következik arra már mindenre a vezércikkíró teszi rá a kezét.
