TAPINTAT
TAPINTAT
(Karcolat a delegációból)
Az idén a magyar szív élvez. Rajtunk a sor. Kiborotvált képű osztrák delegátusok, sima talpú udvari főméltóságok a mi aszfaltjainkat tapossák. A két delegáció Pesten igazítja el a dolgokat.
Ejh, szép intézmény ez, akármit mondjon is Móricz Pál! Az osztrák urak a »Hungáriá«-ban üléseznek, mint egyébkor. No iszen, lenne ne mulass, ha a mi delegátusaink ad normam Hungaria, mikor Bécsben vannak, »Germania« nevű szállodában tanyáznának! Sok mérges interpellációnak lenne ez szülőanyja. Ám a német szelídebb, türelmesebb. A derék lajtántúliak nem bokrosodnak meg egy vendéglőnek a címétől.
De egyelőre semmi közünk a német delegációval, foglalkozzunk a saját népeinkkel.
A magyar delegáció tegnap alakult a Múzeumban. Többnyire a régi emberek. Ugron még nincs bent, Tisza se vállalta az idén, de ott van Nákó Kálmán gróf, s ez elég garancia, hogy a Monarchia egy évi sorsa megint kellőképp nyélbe üttetik.
A tegnapi ülés eredménye a tisztikar megválasztása és a bizottságok alakulása.
Egypár kedélyes mozzanat ezeknél a választásoknál is előadta magát; pedig ezek a választások abból a forrásból szoktak származni, amelynek a neve »tapintat«.
Ohó! itt vagy, csakhogy már egyszer fülön foglak, derék tapintatunk. Szerencsés gyermeke a kornak! Tebeléd szerelmes minden nagyúr. Királyok, államférfiak rajongnak érted. Pedig némelykor te vagy a megölő betűjök. Te vagy a pegazus, aki szárnyas hátadra veszed lovagodat, s hosszú karriert csinálsz vele fölfelé, de te vagy a sírásó is; mert a tapintat túltengésében szoktak aztán ezek a nagyurak kimúlni.
Ebből a híres, sokat emlegetett, mindenütt felhánytorgatott ideálnak előfestett tapintatból kifolyólag jelöltetett ki a négy albizottság elnökéül gróf Zichy Ferenc (az ismeretes nagy hazafi).
Természetesen meg is választották. Úgy kívánta a tapintat.
Egy tapintatos delegátus közbeszólt: Miután az ismeretes nagy hazafi már aggastyán, s nem lehet kívánni, hogy drága egészsége rovására mindig ő vezesse a tárgyalásokat, válasszunk helyettest!
– Helyes! Úgy van! Válasszunk helyettest!
Helyettesnek megválasztották Széll Kálmánt.
Egy másik delegátus közbeszólt: Mit? Széll Kálmánt?
Széll Kálmánnak annyi dolga van, hogy sohase lesz itt, válasszunk a helyettesnek is helyettest!
Zajos derültség támadt erre. Pedig nem nevetnivaló dolog ez, hanem egy nagy találmány. Így mindenki kitüntetéshez juthat, s a delegáció is csupa nagy emberből fog állni. Lesznek benne igazi és helyettes Széll Kálmánok és Zichy Ferencek.
A külügyi albizottság elnökéül Szécsen Antal gróf volt kiszemelve.
Előlegesen megbeszélték a nagytehetségű gróffal, hogy vállalja-e? Persze vállalja, de udvari elfoglaltságai miatt csak a jövő héten jöhet le. Azért hát csak válasszák meg, mire a tanácskozásokat vezetni kell, előjön.
Ezzel az intencióval is gyűltek össze a külügyi albizottság tagjai. Elnök hadd legyen Szécsen Antal, mert az ért hozzá, előadó hadd legyen Falk Miksa, mert az még jobban ért hozzá.
Mondták is Falknak:
– Állj fel és proponáld Szécsent!
– Miféle jogon?
– Te vagy az előadó. A bizottság szája.
– Igaz, hogy tavaly én voltam az előadó, de ez nem örökös kenyér; a legöregebb bizottsági tagé a felszólalás joga. Hadd proponálja Csernátony, ő a legöregebb!
De Csernátony se akarta elvállani vakon a legöregebb titulust, s egy nálánál öregebbet kezdett keresgélni monoklijával a tagok közt.
Addig-addig keresgélt, míg egyszer csak benyitott a terembe vidáman, fürgén virággal a gomblyukában Nikolics Fedor báró.
– Szervusz, urak! Jó napot. Elkéstem egy kicsit, nemde? Jó napot, Lajos! Vagy még nem kezdtétek meg? Ah, te is itt vagy Aladár? (Ugyanis Andrássy Aladár grófot pillantotta meg egy sarokban.) Bravó! No ez derék! Nemde, te leszel az elnök? …Reménylem elvállalod.
Andrássy Aladár gróf mosolyogva vonogatta a vállát, ami politikai nyelven az igen rebegését jelenti.
A tapintat embereiben, akik a távollevő Szécsent fogták már meg elnöknek, elhűlt a vér. Mein Gott! Milyen szeles ez a Fedor báró! Már most mi az ördögöt csináljunk?
A tapintat azt kívánja, hogy egy jelenlévőt sohase szabad megsérteni egy távollevő kedvéért.
S így lett meg a külügyi albizottság elnöke gróf Andrássy Aladár, aki ugyan nem ért sem a külügyekhez, sem az elnökséghez – de jelen volt.
