TARKA KÉPEK
TARKA KÉPEK
[júl. 21.]
Még adós vagyok egy-két esettel a választások tarkaságaiból, hát elmondom azokat is szép sorjában.
A gyalui kerületben erősen állott Bartha Miklós, akit méltán neveznek Erdélyben »aranyszájú«-nak.
Csinos, daliás alak, nemesen élezett rokonszenves arc, lelkes szemek, hát még az a kellemesen csengő hangja, s mellé az a nyugodt, ízléses plasztika, mely az Apponyiéval vetekszik. És mennyire a hatalmában a magyar nyelv minden bűbája s a szólási mesterség összes csínja-bínja. Egyszóval Bartha a legjobb szónok Erdélyben, akivel nem lehet megmérkőzni a nép előtt.
Egyszer azonban fogta magát gróf Esterházy Kálmán, a volt színházi intendáns, és föllépett Bartha ellen.
Kinevették.
– Hiszen nem is akarok én pénzzel győzni, mert az nekem nincs – felelte Esterházy.
– De hát akkor mivel akarsz győzni?
– Valami olyannal, amim nincsen.
Ez bizony úgy hangzott, mintha a Delphi-beli orákulum mondaná. Győzni valami olyannal, ami nincsen, mikor még eddig mindig olyannal győztek, ami van!
Találgatták is, mi lehet az, kérdezgették, faggatták, de Esterházy el nem mondta a maga titkát, hanem csak mosolygott, és még homályosabbá tette a terveit azzal a kijelentéssel:
– Ha magam nem lennék elég, majd hozok segítséget.
– Hm, az akkor más. Akkor annak a másiknak lesz valamije. Vagy pénze, vagy elokvenciája.
– No, ez ugyan nem áll. Mert nekem annál a másiknál is az kell, amije nincs.
– Értse meg, aki tudja.
– Pedig elég világos lesz az, majd meglássátok. A két »nincsen«-t összetesszük, és leverjük Bartha Miklóst bizonyosra.
Így fenyegetőzék Esterházy, de a szavát be is váltotta.
Egypár nappal a választások előtt kocsira ült egy barátjával, Bánffy szolgabíróval, s bejárták ketten a gyalui kerületet. Beszéltek a néphez, és meghódították teljesen.
Nagy szótöbbséggel került ki az urnából.
– Hogyan történhetett ez? – tűnődtek az emberek, mikor a távíró szétvitte a győzelmi hírt. S mikor a két jóbaráttal találkoztak: – Mivel vettétek be annyira a nép szívét?
– Azzal, amink nincs – mondá ismét Esterházy, s mosolygva fityegtette meg a kabátja ujját, melyből hiányzik az egyik kar.
Majd rámutatott a Bánffy szolgabíró fityegő kabátja ujjára, amelyből szintén hiányzik az egyik kar.
A két csonka honvéd keveset beszélt, keveset ígért, de a két hiányzó kezük annál többet mondott, s messze elhomályosította Bartha ragyogó ékesszólását.
…A derék gyalui népet azzal a két hiányzó kézzel el lehetett vezetni akárhová.
