AZ ÚJ MINISZTER
AZ ÚJ MINISZTER
A hivatalos lap mai száma hozza végre a Kemény Gábor utódját és nagy megelégedéssel veszik mindenütt a kinevezést; a politikai körök azért, mert az új miniszter személye azt jelenti, hogy Tisza megszűnt »nevek«-et keresni, hanem férfiak után néz; a szakértők azért, mert Barossról tudják, hogy nagy munkaerő és hogy előbb átérti, amihez nyúl.
A kis dzsentri örül, mert egy két lovon járó famíliából való ember került be a bársonyos székbe; a demokrácia szinte meg van elégedve, mert egy oly karrierről van szó, melyet az értelmi erőnek és a munkásságnak köszönhet az illető.
Tehát csak az arisztokrácia nem örül, de nem is haragszik, mert rá nem ér a Széchenyi sorsán való búsulás miatt.
Baross Gábor még aránylag fiatal ember. Forradalmi gyerek, 1848-ban született (a forradalmárkodásból azonban nincs benne semmi). Mégpedig Trencsénben született (olyan megyében, ahol búza és miniszterek nemigen szoktak teremni).
Nálánál csak egyetlen fiatalabb miniszterünk volt még: Széll Kálmán. Egészen alul kezdte. Volt ügyvéd, megyei vicenótárius meg vidéki lapszerkesztő is. (A »Vágvölgyi Lap«-ot alapította.) 1875-ben az illava-puchoi kerület küldte fel az országgyűlésre s innen datálódik nyilvános szereplése.
Itt mindjárt feltűnt, nem a szeretetreméltó modorával és az alkalmazkodó viseletével (mert ez a legsimább út fölfelé), hanem ellenkezőleg. Nem volt simulékony, se kedves. (Hiába szólítja most őfelsége »kedves Baross«-nak.) Mindjárt látszott rajta, hogy nem udvarolni jött ide, hanem dolgozni.
Négyszögletes arca, melynek tetején egy kicsit ritkulni kezd már a haj, inkább mogorva, mint nyájas. Értelmes, kékes szemei szúrósan szegződnek arra, akivel beszél és a gúny is nemegyszer csillámlik föl bennök. Magatartása önérzetes, de nem dölyfös. Általában feje egészen olyan, mint azok a szerecsenfej-szivarszipkák, melyeket a kirakatokban árulnak.
Föllépése határozott. Egész alakja, temperamentuma erőre vall. Esze abból a matériából való, ahonnan Tisza vette a magáét – csakhogy Tisza előbb járt ott, még válogathatott.
Barossnak széles látköre van, gyorsan fogja föl az egyes dolgokat s nagy absztraháló talentum. Mint képviselő roppant munkásságot fejtett ki sok irányban, tagja volt a felirati bizottságoknak, a közoktatásinak, jegyzősködött a delegációknál, a hadügyi albizottságnál s azonfelül még a néhai jegyzői atillát is viselte. Mint előadó ritka átlátszósággal és vaslogikával referált.
Midőn 1882-ben Hieronymi megvált a közlekedési államtitkárságtól, székét Baross foglalta el s azóta még többet dolgozik, mint azelőtt. Némelykor reggeltől késő éjszakáig ott ül a hivatalban s végzi a teendőket, ami fölött különben eléggé meg vannak botránkozva a fogalmazó urak.
A közlekedési miniszteriumban, mióta Tisza Lajos otthagyta, fölszaporodtak, hogy én is egy könnyű szót használjak, mint Szlávy, azok az apró bibircsókok és pattanások, amikről az ember előre kitalálja, hogy valamikor seb lesz belőlük. Baross észrevette s már rövid államtitkársága alatt is erősen kezdte használni a vértisztító szereket. Az államvasutakat újjászervezte igen szerencsésen, továbbá erőteljes kezekkel csapott szét azon had közt, mely úgyszólván monopolizálta eddig az állami vállalkozásokat.
Barosstól sokat vár és várhat az ország.
Az öröm, mint mondom, általános. A barátjai örülnek, hogy éppen most lett miniszterré, mikor annyira ki vagyunk koplaltatva a nagyobb szabású embereket illetőleg, s nem kerül fáradságába népszerűvé lennie csak a póthitelektől tartózkodjék.
Az irigyei pedig szinte örülnek… mert most már vége: nemigen mehet följebb többé.
…Egyébiránt elég egy Trencsén megyei embertől ennyi is.
