EZ IS HAYNAU-EMLÉK
EZ IS HAYNAU-EMLÉK
A lapok most sűrűn közölnek visszaemlékezéseket Haynauról. Hogy miért, nem lehet tudni, mert hiszen alkalmat mi sem adott rá. Az emberek egyszerre csak elkezdenek megemlékezni róla az ország különböző részein s megírják a lapoknak. Valószínűleg ugyanazon tünettel van dolgunk, amiért sokszor a legvígabb társaságokban is minden incidens vagy átmenet nélkül elkezdenek beszélni a nagy koleráról, a 38-iki árvízről és egyéb nevezetes csapásról, amik örökké friss témák maradnak.
Azt azonban kevesen tudják, hogy Haynau egy ízben majdnem otthagyta a fogát a – szegedvárosi toronyban.
A szőregi csata alatt történt. A honvédütegek Újszeged mögött voltak felállítva. A honvédtüzérek észrevették, hogy a Tisza túlsó oldalán, a szegedi városház tornyának faerkélyén egy osztrák generális áll a mellvéden kihajolva és egy nagy távcsővel szemlélgeti a honvéd sereg állásait.
A tüzérek az egyik ágyút a toronynak irányozták. A lövés eldördült. A füst szétszállása után látták, hogy a generális hanyatt-homlok rohan le a toronyból.
Bravúr lövés volt. Az ágyúgolyó belefúródott az erkély mellvédébe, éppen ott, ahol az osztrák generális állt. Egy vonallal feljebb és a – bresciai tigrisnek nem lett volna alkalma pesti vérebbé válni.
Mert az a generális – Haynau volt.
A golyó sokáig ott maradt ezután is a toronyerkély vastag karfájában.
Ha idegen jött a városba, fölvitték a toronyba és megmutatták neki a fában sötétlő golyóbist.
– Hm, ha az az ács egy arasszal lejjebb faragja ezt a fát… – mondogatták.
Itt lehetett azt mondani. A spicliknek rendesen nagy füleik voltak ugyan, de a torony tetejéig mégsem ért föl egyiké se.
Mikor az árvíz után lehordták a régi városházát a régi toronnyal együtt, a Haynau-emlék is letűnt magas helyéről.
A karfadarabot a golyóval egy hajdú tette el emlékül.
Most valószínűleg mángorló nehezéknek használja a felesége.
