EGY FEJ
EGY FEJ
Úgy vagyok ezzel a képpel, mint az egyszeri legátus, akinek a pap, mielőtt a predikáló székbe felment volna, kezébe nyomott egy papirost:
– Majd erről olvassa le, uramöcsém, a mondókáját. Ebben van benne a textus.
A legátus felment a szent emelvényre s kibontá a papírt kíváncsian, lapozgatja elöl, hátul, de biz azon nem volt semmi.
Éppen olyanformán adja elém a szerkesztő ezt a képet, hogy írjak hozzá magyarázatot.
Megnézem, megkérdezem: »És ki ez?
« Azt mondja rá: »Senki. Egy fej.«
No, hogy mit mondjak én egy fejről, amelyikről nem tudom kié, az már csakugyan meggondolandó dolog. Hanem az mindenesetre megkönnyíti egy kicsit a feladatomat, hogy női fej, mert egy női fej mégis valami, kivált ha nem úgy néz ki, hogy valami anyós feje lehessen. Ámbár egy anyós sem volna éppen rossz téma, most, a házasodás, a farsang idején.
Ohó! A farsang! Kezd egy kis világosság derengni, miért kell ennek a gyönyörű fejnek megjelenni a »Vasárnapi Újság«-ban, ahol öreg, ráncos arcú tudósok, meggörnyedt politikusok és notabilitások, jegyet váltó királykisasszonyok és királyfiak, híres marcona hadvezérek, a napi lárma fölvert porából kibontakozó tarka alakok jönnek szakadatlan hosszú sorban. Ahova belépni csak az tud, akinek már híres neve van, s most egyszerre előbukkan egy arc, mely a senkié.
Ez a fej program a farsangi bálokra, azoknak a számára, akik feleséget keresnek, s fejükben zűrzavarrá folyt össze szőke arc, barna arc úgy, hogy nem tudnak most már kiigazodni.
Hát kérem, fogadják el önök, habozók, ezt a mintát, amit a piktor kigondolt.
Hatalmas sötét hajerdő, elöl a homlokon a fazonable csikó-frizura, a pompás méretű homlok, a nemes ovál arc, melyen párosul a szelídség az üdeség és erőteljesség bájával. A klasszikus szépség alkatelemei összhangzatosan vegyülnek a modern szépség követelményeivel. A nemes római arcél mellé, a görög ízlésű amazon-szemekhez a francia pikáns orrocska járul s mindezekhez az élveteg ajk, a csodás gömbölyűségű áll, hát még az a szemvesztő nyak?
De nem, nem… tovább nem folytatom.
Elő a klakkot, frakkot, uraim, keressék az eredetijét, biztosítom, hogy megtalálják sok sok száz példányban.
Hogy egyik-másik talán megváltozik kissé, mire ráakadnak, vagy a szeme, vagy a homloka, vagy a haja, az hihető, de hát istenem, hiszen minden olyan gyorsan változik a világon.
A magyar szépségnek prototípusa ez az arc.
Egy fej csak.
De hány fejet tudna ez megzavarni, ha élő volna!
