A TÁRGYALÁSOK ELŐTT • Nyíregyháza, jún. 18. [jún. 21.]
A TÁRGYALÁSOK ELŐTT • Nyíregyháza, jún. 18. [jún. 21.]
Nem olyan kis város ez a Nyíregyháza, amilyennek gondoltam. Van itt minden, csak a bora rossz, mintha az is rabvallató lenne. A kerti vinkóról sohasem tettem föl, hogy ilyen makacs meggyőződéseket nevel. (Mind azt kellene itatni a politikusainkkal államköltségen.)
Mert itt minden embernek meggyőződése van. Az egyiknek az a meggyőződése, hogy Scharfék teljesen ártatlanok, a másiknak az, hogy határozottan bűnösök. A kétely ki van zárva ott is, itt is. Itt mindenki bizonyosan tudja, amit tud.
A hangulat különben egészen nyugodt. Semmi sem mutatja, hogy itt egy nagy háború kezdődik holnap reggel, legfeljebb a sok idegen fiziognómia: a hetedik nagyhatalom képviselőinek az ábrázatai. Ezek csinálták a háborút, és ezek most már csak nézik.
Sokkal kevesebb ember jött össze, mint amennyit vártak. A hírlapírókon kívül alig van itt valaki, de azért a tárgyalási terem mégis zsúfolva lesz holnap (hihetőleg reggel jönnek be sokan a vidékről), mert a jegyek igen keresettek. A külföldi sajtó még eddig nincs képviselve, csupán egyetlen berlini antiszemita lap kereste meg a törvényszéki elnököt jegyért, de képviselőt még az sem küldött ekkoráig.
A törvényszéki palota úgy néz ki, mint a Nemzeti Színház udvara – egy nagy előadás előtt! Sürgés-forgás. Az utolsó hajdútól fel a várnagyig érzi mindenki, hogy ők most London. S szinte bosszantja egy kicsit a büszkeségüket, hogy Bismarck még eddig nem kért jegyet ő maga és gyerekei számára.
Különben nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Nincs itt semmi abból az izgalomból, amit egy ilyen esemény mögé úgyszólván mint elmaradhatlan következményt képzel az ember. A törvényszék emberei egykedvűen ülnek a cukrászda előtt, vagy kugliznak, s az egész ügyet majdnem úgy veszik, hogy azzal is több lesz egy számmal elintézve az évi kimutatásban. Abból a veszett zsidóüldözésből kevés lehet igaz. Korniss Ferenc, a törvényszéki elnök, humánus ember, akinek hosszúkás barna arcában van valami keménység (de az is inkább a bajuszának a formájában rejlik), másképp olyan lágyszívű ember, hogy az ugyan egy légynek sem ártana, az igazság mellől tágítva. Igazi antik alak, még a Gyürky előtti világból. Az meglehet, hogy az igazságot fel nem ismeri, hogy a szemét nem bírja jól kinyitni, az is meglehet, de nem lehet, hogy szándékosan behunyja, ha fölismerte.
Annyira meg van győződve arról, hogy minden embernek azt a benyomást kell merítenie az ügyből, amit ő, hogy abban a sorrendben fogja tárgyaltatni, amint az megindult. Alfától omegáig. Legelőször a pletykát fogja hallani a hallgatóság, azután kronologice, amint folyton nő, nő a végzetes ügy, míg a hullacsempészettel kinövi magát világhírűvé. Az ügy hasonló »szemléltető metódusa« nemcsak hogy jó gondolat, hanem ebben az egy esetben, midőn a kérdésnek nemcsak igazságügyi, de társadalmi érdeke is van, s az is éppoly fontos, amit mi hallani fogunk, vagy talán még bizonyos tekintetben fontosabb is, mint amit ők ítélni fognak, nem lehetett közönyös, hogy miképp történjék a tárgyalás. »A feltálalástól sok függ!« Ezt tartják most Nyíregyházán.
A köznép nem is látszik tudni, hogy milyen nagy napnak néz elé Nyíregyháza holnap. El van foglalva a mezei munkával.
Az a rozsda, mely az igazság pallosára ülepszik le, ha ugyan leülepszik, nem bántja őt annyira, mint az a másik rozsda, mely már leülepedett a búzákra.
A dolog természeténél fogva legjobban érdeklődik a tárgyalás lefolyása iránt a zsidóság. De nem annyira a nyíregyházai, mely meglehetős egyetértésben él az itteni lakossággal, hanem a vidékbeli zsidók, kik a Nyíregyháza felé jövő vonatokat ellepték tegnap, tegnapelőtt; de az a sajátságos, hogy nem jöttek be a városba, ott maradtak a szomszéd állomásokon. Majdnem minden fa mögül útközben előtűnt egy-egy ilyen tincses alak. Ezek leginkább Zemplénből jönnek.
Valaki jelentette az alispánnak estefelé, hogy imákat tartanak a szomszéd helységekben, Jehova szabadítsa ki ártatlanul szenvedő hitsorsosaikat. Mondják, hogy ezek éjjelre mind be fognak jönni Nyíregyházára tanácskozni, tudakozódni, s mire újra megvirrad, szétoszlanak.
A zsidók imputaremeket várnak a tárgyalástól. Nekik kedvezőket. Talán, hogy a kis Móric gyerek visszavonja vádjait. De ez nem valószínű. Móric ma is nagy tanújelét adta antiszemitaságának, azt mondván, hogy fel kellene akasztani a saktereket. Amiben különben némi álpátosz látszik.
A védők is megérkeztek. Itt van Eötvös. Kézzel-lábbal előkészíti védencét a holnapi premierre, mint a mama, a nyilvánosságra lépő leányait. A nagy Funták is megérkezett. De ő nem csinál semmit, csak kvaterkázik. A Pupák nem fog most beszélni. A Pupák most csak arra való, hogyha Eötvös hirtelen megnémulna, hát legyen aki megsiketüljön helyette.
A lapoknak az a híre, mintha kilátás volna rá, hogy a törvényszék Eszlárra is kimegy a védők azon tegnapi új felfödözése folytán, hogy az eszlári zsinagóga kulcslyukán nem lehetett belátni, egészen alaptalan, mert mint minden egyéb bűnjelek, úgy a zsinagóga-ajtó is itt van, s esetleg bele lehet nézni a kulcslyukba itt helyben is. De azért a tárgyalások, a tömérdek tanú után ítélve, mely ebben a bűnügyben szerepel, eltarthatnak három hétig is.
Itt általában nem úgy gondolkodnak, mint a budapesti szakkörök. Nem tartják lehetetlennek az elmarasztaló ítéletet sem. A keresztény körök el vannak keseredve a sajtó ellen. Több oldalról hallottam ma, természetesen mismás formában, de mindig egyet fájlalva: »No, iszen volt mért felszabadítanunk a magyar sajtót a cenzúra járma alól, hogy most meg már, mikor szabad lett, zsidó járom alá kerüljön«.
És az a csodálatos, hogy a zsidó körök is a sajtót szidják, hogy az fújta fel az egész ügyet előfizetési célok végett.
Egyszóval nem vagyunk grata personák. – Csak az az egy vigasztal, hogy itt van Futtaki is. Hátha – mivel itt megfordított világ van –, őrajta megint belénk szeretnek.
