A MAI TÁRGYALÁS
A MAI TÁRGYALÁS
[júl. 21.]
Amennyi piszkot és salakot ez a pör fölvet, azt elősorolni is hajmeresztő. Alig van nap, hogy legalább egy hamis tanú ne vetődjék fel. S alig van tanú, hogy vagy az egyik, vagy a másik tábor hamis tanúskodással ne gyanúsítsa. Szüle saját gyermekét vádolja azzal. Sőt az emberek maguk járulnak a bíróság elé bevallani, hogy hamisan esküdtek. Csodák ezek. De nem tesszük ki az ablakba ezeket a csodákat.
Az Ónody–Szeyffert-ügyből nem lett akkora nagy baj, aminővel a haragos Jupiter-Eötvös fenyegette meg tegnap az országot., hogy ti. ha Szeyffert nem kap elégtételt, a védők kivonulnak a teremből, s otthagyják az egész ügyet. (De hiszen nem cselekszik ők azt most, mikor már készen vannak a védbeszédeik is! )
Szeyffert nem igen kapott elégtételt, vagy ha annak vesszük, akkor nagyon kelletlenül volt adva. Az elnök – éppen úgy, mintha ő parlamenti elnök volna – mély sajnálkozását és rosszalását fejezte ki az eset fölött, ami felette mulatságos dolog volna, ha olyan szomorú nem volna. S ezzel a tegnapi botrány véget ért, vagy ha nem, legalább elodáztatott.
Ha csak ennyi eredménye lenne a lótás-futásnak, a sűrű sürgönyváltásoknak, Kozmához, Tiszához, Paulerhez meg vissza, s azok közt összevissza, bizony kevés lenne. Ez csak a másfélórai magán-tanácskozás szülötte volt, melyet az elnök, védők és vádló folytattak a mai tárgyalás kezdete előtt. Az elnöktől azt kérték, hogy Ónodytól vonja meg a belépés jogát a terembe. De az elnök nem érezte magát erre jogosítva. S így aztán be kellett elégedniök a minimummal. A drótmegütésnek azonban lettek fontosabb következményei is, úgy hírlik, Szeyffert felhatalmazást nyert Kozmától, hogyha hasonló megtámadásoknak lenne kitéve ezentúl, rögtön hagyja ott a várost, s most Ónody ellen tegye meg a formaszerű bűnvádi följelentést.
Ma a tárgyalás elején tett is ez irányban előterjesztést. Nagy mozgás lett erre a közönség között, mely ma nemcsak a termet töltötte meg, hanem a lépcsőházat is, érdekfeszülten várakozva a történendőkre.
Azután a tárgyalás kezdődött. Rendkívül meglepte a hallgatóságot, hogy Hatalovszki, aki arra vallott a pör elején, hogy délután három óra táján hallotta Hurinét beszélni Eszterrel, ma megjelent, s visszavonta vallomását, azt állítván, hogy őt e vallomásra a zsidók (név szerint Szüszman és Alter) vették rá. Szánja-bánja bűnét, hogy már meg is esküdött a hamis vallomásra, de nem tehet róla, akkor hirtelen nem volt ideje átgondolni.
Az egész ügyet megvilágítja bizonyos oldalról, oly rendkívül jellemző az a párbeszéd, mely Eötvös és közte folyt le a törvényszék előtt:
– Ki beszélt rá, hogy vond vissza állításodat? – kérdé Eötvös fürkészőleg.
– Instálom alássan, senki sem.
– Senki?
– El voltam ítélve, hogy hamis vagyok, magam is beláttam ezt.
– Ki ítélt el?
– Az egész falu; az újságba is ki voltam téve, hogy hamis tanú vagyok.
– Ki olvasta fel az újságot?
– Hisz mindenfelé olvassák. És zúgott ellenem az egész falu. Nem mertem hazamenni.
Vádló s védők bebizonyítva látván a hamis tanúskodást, melyet a bűntettes maga se tagad, azonnali letartóztatását, kérik, de a törvényszék kíméletesen csak a rendes útra utasítja az ügyet.
Ma a »megtért juhok« napja volt. Hatalovszki után Vámosi Julcsa jön, aki szinte beösmeri, hogy hamis esküt tett a »keresztények ellen«, s hogy bevallja az igazat. Esztert ő csak tizenegy óra táján látta, mikor Zsófival beszélgetett.
A közönség látható megelégedéssel, s nagy figyelemmel kíséri az új, »sokat ígérő« fordulatokat. Illő példája ez annak, hogyan fordul a világ sorja.
A megdagadt arcú Julcsa és a hetyke Hatalovszki, kik eddig haza sem mertek menni, most mint népszerű alakok rokonszenves tekintetekkel találkoznak mindenütt.
A vád nyugodtabban alszik (azaz dehogy alszik) a mai nap után; Hatalovszki és Vámosi Julcsa vallomása, habár nem jelentékeny körülményre vonatkozik egyik sem, megint vérmes reményeket támasztott azokban, akik már kezdtek lemondani kedvenc »eszméjükről«.
S a mai napnak az eredményéhez hozzájárul a törvényszék azon a védelem és vád részéről ellenzett határozata, hogy Kakóczi Károly kihallgattassék.
Kakóczi Károly volt fogoly azt fogja elbeszélni, hogy miképp adta elő neki Hersko a börtönben a hullaúsztatást.
