A T. HÁZBÓL [dec. 6.]
A T. HÁZBÓL [dec. 6.]
Az új adójavaslat elfogadásával egy időre eljátszotta az érdeklődést az alsó Ház, a közfigyelem a felső Ház felé fordul.
Ott lesznek a kemény viták a zsidók és a keresztények közti házasságról.
Hogy meglesz a javaslatnak ott is a többsége, semmi kétség: a főispánok még misét hallgatnak odahaza vasárnap, s aztán megindulnak mindenünnen Budapest felé.
De a papok is megindulnak, ékes beszédeknek leszünk bővében a jövő héten. Urak és papok; ők ráérnek okos embernek lenni, a főispánok is ráérnek, de azoknak nem szabad, a többi világi mágnásra is ráférne, de azoknak nem illik.
Eleinte, kivált a fiatalabb főrendektől igen fázott Tisza, míg aztán gróf Andrássy Gyula kezdte őket preparálgatni a kaszinóban.
– Ugyan, ugyan ne okoskodjatok! Minek azt megakadályozni, hogy a föld visszaszaladjon alátok?
Hajlottak is szépen a méltóságos csemeték, de közbejött a Gály-eset, s most már Tiszától fáznak a fiatal főrendek.
Ahogy lesz, úgy lesz… eb fél, kutya fél a jövőtől.
Nagyon lélegzett az egész kormány. A fődolog az, hogy már az adók meg vannak szavazva. Csakhogy ezen sikerült keresztülesniök!
Igenis ma volt a szavazás. Amit abból is sejthet minden tiszteletre méltó olvasó, hogy Podmaniczky Frigyest itt láthatja a folyosón.
A nemes báró lélekszakadva rohant haza Szegedről a szavazás hírére, ahol már előre bedresszírozta lelkiismeretét, azt mondva az ottani színtársulatra, hogy »igen meg van vele elégedve«. Ugyanazon alapossággal fogja itt elmondani ma, hogy »igen meg van elégedve az adójavaslattal«.
Mert ő meg van elégedve a világon mindennel, de legjobban saját magával.
Az éjjel jött meg, s megparancsolta inasának, hogy korán költse fel, mert reggelre vagy igennel kell szavaznia, vagy sehogy, de szavaznia kell.
Szörnyű álmai voltak reggelig. Lidércek nyomták, rémes szellemek ugrándoztak körüle, egy balett csupa lepedős kísértetekkel.
S hogy táncoltak ezek a kísértetek, a csontjaik miként zörögtek, a halálfejek mind vigyorogtak.
– Jaj! – hörgé az intendáns! – Jaj, jaj!
– Szerződtess bennünket! – sivították a kísértetek lepedőiket kánkánszerűen lebegtetve…
– Hagyjatok békét. Én csak a kövéreket szeretem.
Akkor elkezdték fojtogatni csont kezeikkel.
– Igen vagy nem? Nyilatkozz…
– Nem szerződtetlek – hörgé… – Nem, nem, nem! – kiáltott fel végre hangosan.
Oly hangosan, hogy az inas bejött és felköltötte:
– Méltóságos uram, méltóságos uram!
– No, mi baj? Mi történt?
– Valami baja van méltóságodnak?
– Nekem? – szólt eszmélkedve.
– Háromszor tetszett »nem«-et kiáltani egymásután.
– Hm! – mondta Podmaniczky. – Ez rossz ómen! Félek, valami veszélyt hoz nyakamra a »nem«. Mindig óvakodtam ettől a szótól. Jaj nekem! Soha ébren ezt a szót ki nem ejtem. Nem jó szó az! Tapasztalhatták a balerinák is. Jaj nekik is, ha »nem«-et mondanak.
Fázékonyan kelt fel reggel, megitta teáját, beburkolózott ismeretes köpönyegébe, s úgy kocogott csöndesen a Házba, hol szokás szerint leült a balfolyosó innenső végén, ahol a kérelmezők szoktak ülni. Soha még emberi szem beljebb nem látta. Csak éppen a szavazás aktusánál a P. betűnél suhan be az elnöki katedra elé. Úgy tűnik fel a jegyzőknek, mintha valami gépezet lökné fel a legalkalmasabb pillanatban villámhirtelen.
Köpenyege minden új szavazásnál tarkább, tarkább, szemei egyre szürkébbek, szakálla deresebb, képe hosszabb, nadrágja kurtább, cipője hegyesebb, lábszára vékonyabb, s minden újabb »igen« elrengésénél jobban van elbiggyesztve az ajka, s szemöldöke élesebb ívbe csavarodik.
De még a szavazás messze van, még előbb Péchy Tamásnak kellett elszenvednie egy rohamot a közbeszólásaiért. Azután még Hegedüs Sándortól kellett végighallgatni egy hosszabb előadói beszédet. De szerencsére ez nem olyan sablónos előadói dikció, mely a halálos unalom szülője gyanánt ismeretes. Hegedűs szellemesen, majdnem sziporkázó kedélyességgel beszélt. Az egész adóvitának ez volt a legelevenebb pontja. Jóízű támadások és riposztírozások pattogtak, csattogtak. Ugron prüszkölt. Herman a sörényét rázta, az ellenzék fehéredett, vörösödött, meg elzöldült izgatottan hellyel-hellyel.
Ugron és Herman is visszaviccelte Hegedüst, de egyiknek válasza sem volt talpraesett.
Ugron, aki pedig jeles rögtönző máskor, azt mondta, nem ér rá a Házba járni, mert a gazdaságát műveli otthon, meg ő különben sem kap prezencmarkokat.
De képviselői díjakat ő is csak kap!
Herman meg azzal szekírozta meg Hegedüst, hogy már 2000 cikket írt Magyarország függetlensége mellett, ma írja e 2001-iket Magyarország függetlensége ellen.
Mindegy, de az a kétezer cikk mind unalmas volt; hanem ez az egyik, ez mulattató!…
A folyosókon ezalatt a várakozó Podmaniczky Frigyesen kívül csak igen kevesen szincerizáltak.
Nehányan az Edelsheim-Gyulay család-affért emlegették, elmondván, hogy a bárói ház kis pudli kutyái voltak az állammal történt újjhúzásnak eredete.
Az egyik tisztelt ebecske ugyanis szájkosár nélkül ment sétálni két másik társával.
A hivatalában buzgó pecér legott rá alkalmazta a kutya paragrafust, hogy amely kutyának szájkosara nincs, az gazdátlannak s illetve vagyontalannak tekintendő és elfogatandó, kivégzendő.
A pecér megfogta a kutyát. Látván azt Edelsheim cselédjei, megfogták a pecért, és verni kezdték, látván ezt a rendőrök megfogták a cselédeket, és verni kezdték, mit látván a cselédek, nekigyürekezének, s megverték a pecért is, a rendőröket is.
A cselédek azt hitték, hogy ez vitézség. (Én magam is azt hittem.) A hatóság azonban azt hitte, hogy ez kihágás. S e véleménykülönbség idézte tehát elő némi részben a »nagy« ügyet, melyet az újságok felfújtak, ahelyett hogy kedélyesen vennék a dolgot…
Mert a kedves kis állatkákért bizonyára nagy kár lett volna!
A folyosó túlsó végén Komjáthyt szidják, hogy miért vállalta el az Olay Lajos védelmét.
– Rettenetes – mondja Szalay Imre –, mi mindenre képesek az ügyvédek. Olayt fogja védelmezni!
– Miért ne védelmezhetném Olayt? – feleli jó kedvvel Komjáthy. – Ha már védelmeztem (s ekkor Szalayra mutat) a Petróleumot is.
E pillanatban kezdődik benn a szavazás.
Kihúzták a B. betűt.
Hanem azért mégsem mindenik mondott B-t, aki A-t mondott.
Domahidy István, aki ellene szólt a javaslatnak a Házban, otthon maradt.
Gróf Andrássy Manó, aki ellene szólt a javaslatnak a klubban, el nem jött.
Mármost, kérdem én, mi különbség van a közt, ha valaki a Házban vagy a klubban tart rosszalló beszédet?
