A T. HÁZBÓL [dec. 13.]
A T. HÁZBÓL [dec. 13.]
Első voltam ma a »megvert« képviselőházban. Üresen merengtek még a zöld padok a reggeli világosságban, és ásítozva integettek egymásnak, mintha mondanák: keljetek fel, már, megvirradt nekünk.
Csakugyan meg, mert megbillent a bal ajtó függönye, s egy kerek főt dugott be valaki rajta. Szalay Imre ez. Nagy kíváncsian vet egy sokatmondó pillantást a miniszteri székek felé, s látván, hogy azok még épségben vannak, lehangolva húzódik vissza, olyan fanyar arccal, akárcsak a saját borát inná.
Ezalatt fenn a fali ajtó megmozdul, s hamarosan két honatyává válik.
– Vagynak ostorok még a mennyekben, Sándor – hangzik Madarász József kenetes szava.
– És mennykövek a hazaárulók számára.
Nyílnak jobbról, balról az ajtók. A baloldalon összeverődik egy kisebb csoport, és suttogva feszegeti: mi lesz mármost, mi lesz? Tárcakérdés, új minisztérium, polgári főrendiház? Lehetetlen, hogy kiheverje Tisza ezt a bukást. S eközben kárörvendve nézegetnek a miniszteri székek felé, majd meg ismét össze:
– No, gyerekek, ki hitte volna!
– Noch nie da gewesen! – mondja Kállay János idegen nyelven.
– Hát iszen igaz, igaz, pecsovicsok ezek a mágnások – véli Németh Albert –, de az ördögbe is, ha meggondoljuk, hogy Tiszát szavazták le, ha jól megfontoljuk… fiúk…
Almássy Sándor a kendőjét tartja szemeihez, úgy kacag azon, hogy a főrendiház mit csinált a hatalmas vezérrel. Herman Ottó gúnyosan mosolyog, Szederkényi gyöngéden megveregeti Hentaller orcáját, Thaly lágyan vet egy tekintetet Halász Gézára, Halász Géza Mocsáryra…
Mert egész a könnyezésig, egész rívásig kacagtató az: hogy leszavazta a főrendiház ezt a Tisza Kálmánt!
*
Ónody mentelmi ügye került elsősorban tárgyalás alá. A Ház és a karzatok jól megteltek.
Szalay Imre nem akarta kiadatni Ónodyt, mert ő csak becsülni tudja azokat, akik összegazemberezik a tisztviselőket. Beleszólt a vitába Istóczy is. Az antiszemiták vezére keserű hangon kelt ki azok ellen, akik képviselőtársát igazságtalanul üldözik, Jókai és Ivánka Imre egy kicsit megbosszantották a közbeszólásaikkal, mire Istóczy azonnal háborút publikált ellenük, egyelőre azonban csak Ivánkát vette a fekete lajstromba.
Hanem azért Ónodyt kiadták, Szalayval és Herman Ottóval együtt.
Azután az árnyékát régóta előrevető Verhovay-ügy került elő. Összébb hajlottak a fejek, kíváncsian nézett mindenki az elnöki emelvény felé: ugyan ki lesz, aki szólni akar az érdekében.
Jó Almássy Sándor bátyánk volt a modern Curtius, aki vesszőparipáján beugrott ebbe a csúnya gödörbe.
Egyébiránt a dolog azzal végződött, hogy Almássy megfogta Polónyit, Polónyi megfogta Almássyt, és mire eleresztették egymást, akkor már a Ház kiadta Verhovayt.
Polónyi határozott, rokonszenvet keltő felléptével ma szép sikert aratott. Az így kompromittáltakat nem is az elnöki asztal előtt, hanem valami hátulsó ajtón kellene kiadni. Vigyék isten hírével.
Eközben pedig bejött Nyáry Jenő b., a főrendiház jegyzője, s jelentette jó palóc szavával, hogy a főrendiház tegnap tartott ülésében a polgári haazassaag jáváslataat elvetette, mire Lölle követe akkora éljent kiáltott neki, amekkora ő maga.
Most már zajosabb lett az ülés. Az elnök már holnapra kívánta a javaslatot napirendre tűzni. Mocsáry szombatra kívánta halasztani. Szilágyi Dezső sikerült kis vagdalkozás után, Mocsáry javaslatát pártolta. Német Albert sem türtőztette örömét sokáig, s egynehány maró élccel rontotta még jobban el a kormányelnök kedvét, mint ahogy már úgy is. Ünnep utánra szeretné halasztani az új tárgyalást, mert az ünnepen, úgymond, tán meglágyul a püspökök szíve, nem is említve az újévi gratulációkat.
A többség szíve azonban ünnep és újév előtt is lágy és fogékony szokott lenni a miniszterelnök szavára, s azért holnapra tűzte ki napirendre a főrendiház üzenetét.
Jó Göndöcs kövér, mosolygó ábrázata úgy elborult erre, mint amikor a teli hold elé hirtelen egy nagy fekete felhő vonul. Mi lesz, hogy lesz, ha az a szerencsétlen javaslat másodszor is felkerül a méltóságos házhoz? A »fiatal gárda« akkor is berukkol-e majd zárt sorokban a kaszinóból a múzeumba? Mert azon fordul meg minden.
Bizony könnyebb volna megnyerni a kormánynak a csatát, ha a »Kék macská«-ban délelőtt is volnának előadások.
