MAILÁTH GYÖRGY
MAILÁTH GYÖRGY
Székhelyi Mailáth György a szerencsétlen véget ért országbíró halála nemcsak az országot döbbentette meg, hanem egész Európában is mély szenzációt okozott az erőszakos rémtett, melyhez fogható az újabb korban alig ért egy ilyen magas állású egyéniséget.
Mailáth György még csak hatvanöt éves férfi volt, de java erejében, úgyhogy aki látta erőteljes vállait, élénk mozdulatait, piros, egészségtől duzzadó kevély arcát (mert egész lénye visszatükrözte az arisztokrata méltóságot s hideg nyugalmat oly impozánsan, mint senki másban), nem ítélhette többnek ötvennél, s bizonyára még nem egy fényes szerep várt reá, úgy a fejedelem kegyéből, mint a döntő körök soha meg nem rendülő bizalmából, ha a borzasztó gyilkosság nem vet váratlanul véget a nagyérdemű életnek, mely szorosan összefűződik újabb történelmünk minden eseményeivel.
Mailáth 1818-ban született Pozsonyban, hol atyja, szinte György, alispán volt. Mint legtöbben azon időkben, ő is aljegyző lett Baranya megyénél. De már 1839-ben, tehát 21 éves korában másodalispánná és követté választatott. A diéta végével első alispán lett, de csak megint az 1843-iki országgyűlésig.
Ez országgyűlésen emelkedett ki országos hírűvé éles ítélő tehetsége s diplomáciai tapintata által.
Minden új országgyűlés megnöveszté őt tekintélyben és közbecsülésben. A 43-iki diéta után Baranya megye adminisztrátora lett, ez időpontra esik hosszabb európai útja, úgyhogy erről visszatérve 1847-ben Baranya megye főispáni állását foglalhatta el immár a még nem egészen 30 éves ifjú.
Szorosabb államférfiúi pályája azonban csak 1860-ban kezdődik, mivel a korszakalkotó években mindenkor kifejezett konzervatív elveihez híven Kossuth törekvései ellen foglalt állást, s emiatt tehetetlenségre volt kárhoztatva. Az úgynevezett »megerősített Reichsrath«-ban foglalt 1860-ban helyet, s amennyire e testületben Magyarország történeti igényei szóba voltak hozhatók, Mailáth mindig érvényt igyekezett azoknak szerezni. A magyarok csoportja (Apponyi, Barkóczy, Szécsen, Andrássy György, Mailáth György) a Reichsrath-ban az egyesek kiváló tehetségei s politikai jelentősége folytán csakhamar magához ragadta a vezérszerepet, s e csoportban is a legkiválóbbak egyike volt Mailáth. Arra nézve, hogy az ő gondolkozásmódja szabadelvűbb volt, mint a Reichsrath többi tagjáé, jellemző az a nyilatkozata, hogy ő szívesen megengedné a hírlaptudosítók bebocsátását a Reichsrath tárgyalásaira, »csak – úgymond – magunknak is oly szűken ne volna kimérve a tér, idő és világosság«.
Az októberi diploma létrejövetelében is nagy része volt, az ő politikai eszméi nyertek abban konkrét kifejezést. Talán a viszonyok látszólagos reménytelensége okozta, tény, hogy oly hazafiak, mint Mailáth, Szécsen, Dessewffy az októberi diploma tartalmát vívmánynak tekintették Magyarországra nézve; míg Magyarország közvéleménye tudvalevőleg megsemmisítő erővel támadt e mű ellen, melyet nemsokára részben szerzői is cserbenhagytak, csak Mailáthnak volt bátorsága az 1861-iki országgyűlésen kiváló szónoki erővel tartott beszédében vannak védelmére kelni.
Az 1861--65-iki provizórium alatt Mailáth az úgynevezett ókonzervativekkel serényen működött a politikai állapotok s kivált a kormányzási viszonyok átalakításán. Hogy mily sikerrel járt ez akció, ismeretes. Schmerlinget úgy szólván egy éjen át buktatták meg. Mailáthnak udvari kancellárrá történt kineveztetése képezi sajátképpen ama fordulópontot, mely Magyarország alkotmányának visszaállítására vezetett. A königgrätzi csata után ő tanácsolta az uralkodónak, hogy a kiegyezés érdekében hívja Bécsbe Deák Ferencet.
Az alkotmányosság visszaállításával egyidejűleg az országbírói méltóságot nyerte el, s a főrendiház elnökévé neveztetett ki, mely állásban egész haláláig közéletünk e nevezetes faktorának minden tekintetben méltó képviselője volt.
A bíróságok újjászervezésével nagy fontosságú feladat várt rá. Az 1868-ik évi perrendtartás által életbeléptetett bírói szervezet legfelső fórumává a semmitőszék tétetett, melynek elnökévé 1869-ben neveztetett ki. E legfőbb bíróság szervezésében s annak működésében kiváló része volt.
Mailáthról annyit írtak és írnak a lapok még most, hogy mi csak vázlatosan kívánjuk képét adni sokoldalú, messzekiható, tettdús életének.
E száraz adatok csak azt bizonyítják, hogy mi volt a politikában, s mennyire vitte fokról fokra a király kegyeiből, de a saját tehetségének erejével is.
De ő nemcsak politikus volt. Dísze volt modorban, karakterben a magyar arisztokráciának, tiszteleti tagja volt a magyar Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak, pártfogója az irodalomnak, művészeteknek s mindennek, ami magyar közügy.
Igazságszeretete példányszerű és rendíthetetlen, s amellett hogy lojális volt, a hazáját is szerette, igaz, hogy más módon, mint a legtöbben, de szerette. Egész életén nincsen árnyék, jellemében nincs egy makula.
Aki így élt, az nem érdemelte, hogy úgy haljon meg. De megérdemli, hogy emléke hosszú ideig tartó legyen azon országban, melynek nemcsak egyik legelőkelőbb, de a legmunkásabb fia volt.
