II. Mi a legszebb?
II. Mi a legszebb?
Szentes város küldöttsége is megjelent a király biztosnál. Hanem már arról nem írok rosszat, mert az a küldöttség nekem rokonom részint Törs Kálmán, részint Horváth Gyula után. A szentesieket a derék Balogh János uram vezette, aki megtekintvén a várost, a királyi biztos kíséretét képezvén, amint Tisza Lajos megmutogatta a nevezetességeket, a szép színháznál így szólt:
– Szép szép! Hja, akinek pénze van!
Akkor a hídhoz vezette a királyi biztos: ott sem csodálkozott valami nagyon.
– Kár, hogy egészen nekiszalad a házaknak!
A királyi biztost kezdte már bosszantani a sok kifogás, s rámutatott a fényes palotasorra.
– Jó, jó – mondá a szentesi polgármester –, hanem hogy ki fog ezekben lakni?
Ekkor a kőparthoz mentek.
– Ez már derék volna, ha nem lenne bedőlve.
A királyi biztos mindig jobban mérgelődött, mikor megint megszólal Balogh úr:
– Hanem van valami, amit nagyon megbámultam a rekonstrukcióból.
– Ugyan mi az? – kérdi a királyi biztos némi gúnnyal.
– Azt, hogy miképp lehetett idevarázsolni ezt a sok lombot és…
– És?
– És ezt a madárcsicsergést. De valami ez, de valami…
S elandalodva nézegette az egykori mocsáros, piszkos tér helyén az elterülő kedves parkokat, a susogó fákat, az ágról ágra vigan ugráló madarakat.
