APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (Jún. 2. és 3-án)
APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (Jún. 2. és 3-án)
Capacitatio ad saccum.
Az folyt két nap óta, a képviselőházban.
Érdekes vita és tanulságos nagyon. Bepillantást nyer általa az ember az ezernyi érdekszálak ama szuverénjébe, mely a Tisza-kabinet háta mögött a többséget egy hatalmas és egységes falanksszá fűzi össze.
Miről van szó? Százhuszonhárom és fél ezer hold eladásáról a legtermékenyebb földből, mellyel a gondviselés az országot megáldotta, abból a földből, mely Európa éléskamrájává avatta a Bánságot.
A föld az államé. Kétségtelen tulajdona. De megosztott tulajdon, amennyiben a haszonélvezet az ottani községekre van átruházva, melyek a rájok eső részt ismét részben megtartották községi kezelés alatt, részben fölosztották az egyesek között, sokan bizony a mesebeli oroszlánok prímám toll elve szerint.
Olcsón bírták az államtól s mégis nagyra nőtt a haszonbér hátraléka. Közel egy millióra. A befolyni tartozott jövedelme az államnak is csekély, – csak 80 ezer forint.
Gondoltak tehát valamit; át kell adni ama földeket örök és osztatlan tulajdonába az érdekelteknek, megfelelő megváltási összegért.
E tárgyban pör is folyt, egyezkedés is folyt, míg végre Szapáry Gyula grófnak, a »szerencsés kezű« pénzügyminiszternek sikerült oly egyezkedésre jutni, melyet ő kielégítőnek talált. Eszerint ama föld holdja 31–57 frtért az érdekeltek valóságos tulajdonába jutna.
Igen ám, de a lakosság egy másik, kevésbé érdekelt része többet ígér érte. Három annyit. Az állam 3 millió helyett kapna 9–10 milliót.
Ebből keletkezett a hecc.
*
Krisztinkovich Ede a szélsőbalról, ama régi jó táblabírák egyike, akik még tudnak diákul, s turkálnak a régi okiratokban, – hosszú beszédben fejtette ki, mily bonyolult ez a kérdés, s kisütötte, hogy ezt az alkut a törvényhozás az ország pénztárának nagy megkönnyítése nélkül jóvá nem hagyhatja.
Ezzel váratlanul erős és heves vita kerekedett a Házban, mely mindenfélét fölkavart, mint a forgószél. Abból a sok szemétből is fölkavart valamit, ami a kormánypárt kebelében összegyűlt.
Rohonczy Gedeon fölhozta, hogy a kormánypárt egy hű mamelukja, Gödl Károly százezer frtot kötött ki magának az érdekeltektől, ha az egyezséget az ő gusztusuk szerint létrehozza. És Gödl Károly ügyvéd úr képviselő, aki itt ül a Házban, s bizonyára nem azon van, hogy azt a kis honoráriumot meg ne kapja.
Gödl beismerte, hogy csakugyan úgy van a dolog, de még egy kicsit másképp, mert őneki minden hold így megmentett föld után egy forint dukál, ami 23 ezer frttal több, mint amennyit Rohonczy mondott.
*
Ezzel aztán föl volt vetve a képviselői tisztesség kérdése. Részt vettek benne még a kormánypártiak is, mind kifejezvén, hogy ez esetben Gödlnek e kérdésben szavazni nem enged a tisztesség.
Ma aztán folytatódott a vita hasonló tónusban. Az ellenzék követelte, hogy miután az ú. n. überlandiális földeknek, amelyekről itt szó van, jogi természete nincs tisztába hozva: a képviselőház nem határozhat e dologban előbb, mielőtt saját jogügyi bizottságának véleményét meg nem hallgatta, melyet Szapáry ezúttal mellőzni tartott tanácsosnak.
Fölhozta még azt is, hogy e kérdés alatt politikai momentum is rejlik. E földek szolgáltak 1848-ban ürügyül a magyar zászlók letépésére, s kezdődött a forradalom. Ha e kérdés most függőben hagyatnék, politikai izgatás anyagául szolgálhatna, jobb lesz hát, ha most egyszerre odaadjuk azt a kis földet azon az áron.
Beszélt Krisztinkovich, Dániel Pál, Orbán Balázs, Unger Alajos, Herman Ottó – igen keményen –, végre az előadó s újra Krisztinkovich és a miniszter.
A vége a mulatságnak az lett, hogy a többség az eladást jóváhagyta. Gödl és a többi érdekelt azonban – mert vannak ám sokan – tartózkodtak a szavazástól.
De vajon tartózkodtak volna-e, ha előre föl nem tűnik a dolog? És tartózkodtak-e valamennyien, kiknek a dolog ekképp eldőlése érdekében állt?
Ez a kérdés, melyhez bizony sok kérdőjel fűzhető.
Egy bizonyos: az állam rossz vásárt csinált, s ezt a rossz vásárt erőszakosan hajtotta keresztül a többség a törvényhozáson. A rút motívumok egyike lelepleztetvén, veszélytelenné vált.
De hány rút motívum marad leleplezetlenül, mely az ország kárát megszavazza!
Érdekes tudni, hogy a mai név szerinti szavazás alkalmával 252 képviselő tündökölt távolléte alatt. A többség nem volt jelen.
Éppen mikor a 120 katonatiszti alapítvány megszavazásához fogtak, futott végig a házon, mint a futótűz a szomorú hír, hogy meghalt Garibaldi.
