A T. HÁZBÓL [nov. 21.]
A T. HÁZBÓL [nov. 21.]
(Karcolat )
[nov. 21.]
A szőke előadó ott ült még ma is az emelvényen – s most már részletenkint akasztották a vármegyét.
A lélekharang egyszer sem kondult közbe, csendben haldokolt. Még sok szót sem vesztegettek rá; mintha nem is lenne prédikációs halott, csak úgy futva sikamlottak át a tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat részletein. Csak néha hangzott fel… »felállni!« – s a mamelukok felállottak, mint valami automaták, ha a rugót megnyomják.
Tisza kevélyen nézett végig ilyenkor a gárdáján. Ott vannak egytül-egyig, bokrokat, gruppokat képezve, mint valami ültetményes kertben művészi kézzel összehozva a mamelukok.
Tisza háta mögött a nagy Kőrösy szundikál. Nagy öröme telik benne, hogy ő a ház legigénytelenebb tagja s mégis az első padban ülhet. A kegyelmesnek első pillantása őreá esik, ha hátrafordul: olyan ő tehát, mint a hegyorom, mely abban az előnyben részesül, hogy a nap első sugarai érintik.
Széchenyi Pál gr. az új miniszter elegáns alak s kivált csinos fej; de minden mozdulatán meglátszik a szeminárium. Mikor kezet fog Tiszával, teste szabályos félkörbe görbül, gvárdiánszerű mosoly ül ki az ábrázatára s szinte várjuk a szájából, hogy »et cum spiritu tuo«.
Széchenyi háta mögött Hunyady László ül; nagyszerű magyar arc, míg meg nem szólal – azontúl, ha a szemünket behunyjuk, valóságos német Kammerdiener, – Móricz Paliba oltva.
Jó, hogy eszünkbe jut Móricz. Hol, merre van? Ahon ni, a harmadik padban, a centrumban Jókaival diskurál. Vajon miről beszélgethetnek ketten együtt? Jókai élénken kérdezősködik valamit. Nem csoda! Jövő regényének, mint halljuk, Kőbánya lesz a színhelye.
A szélső jobboldalon Csernátony Lajos könyököl. Rokonszenves arca az oroszlányéhoz hasonlít. Nyugalom ömlik el rajta, s a dér, mely haját megcsípte, csak érdekesebbé tette.
Szeretettel mereng a szélsőbal padjain, mintha kanárimadarai volnának – akik neki énekelnek.
Amikor azonban a saját pártbeliei beszélnek, lassan-lassan morozussá lesz. Jó szerencse, hogy ott van Láng Lajos, aki fölmelengeti – a »Nemzet« ügyeivel.
A folyosón most is többen vannak, mint a Házban. Ha az embernek a magyar képviselőházról alapos ismertetést kellene nyújtania valami külföldi előtt, azt kellene mondani:
E ház két részből áll. Egy teremből és egy folyosóból.
A teremben beszélnek az emberek pro és kontra, a folyosón aztán komolyan cselekesznek. Azaz tárgyalják e beszélgetések következményeit. Párbajokat intéző bizottságok székelnek ott cigarett-füst mellett. Segédek lótnak-futnak, hírek kolportáltatnak és lanszíroztatnak.
A képviselőház mellékhelyiségei még: a »Kék macska« és a megyeri erdő.
Ma a Bartók--Verhovay párbaj-ügy volt a beszélgetés tárgya – mialatt egy másik új párbaj csírájában nőtt. Mert párbajnak lenni kell mindég. Ott öntözgette a gyenge plántát vagy öt ember a könyvtár-szekrények mögött összebújva, s azok között kettő a született szekundánsok közül.
– Lesz valami az esti lapokban? – kérdi egy hírlapírótól két nagyon kíváncsi honatya. – Remélem nyilatkozni fognak a Bartók segédei is?
– Igenis nyilatkoznak – mondja a zsurnaliszta –, de csak két év múlva fogják hozni a lapok.
De most már térjünk át az ülés részleteire. A legérdekesebb volt az eleje és az utolja.
Az elején egy kérvényt jelentettek be a zsidó emancipáció ellen, az utolján pedig benyújtotta a kormány az írói tulajdonjogról szóló törvényjavaslatot.
Az volt az eleje s a vége – biz a közepe el is maradhatott volna.
