A SZERETET ADOMÁNYAI
A SZERETET ADOMÁNYAI
Tyúkot, kacsát, juhot, zöldséget s mindent, mit föld és víz terem, adogat össze a jámbor szeretet és vallásos áhítat a szegény kolduló barátoknak, kik messze környékről hordják magoknak össze a mindennapi eledelt, melyet a hivők nagy száma szívesen ád oda a maga feleslegéből. Ki tudja? Tán bűnbocsánatot nyer egyik-másik egy jó hízott kacsáért, mely ízletes képében a kolostori refektórium asztalán fog párologni, a jámbor szerzetesek nagy gyönyörűségére, mert nemcsak kenyérből él az ember, hanem jól esik egy kis pecsenye is. Nézzétek azt az elégült arcot, mellyel a klastrom kulcsára, szakácsa és mindenese a begyűlt adományokat szakértői szemle alá veszi, azt a benső gyönyörűséget, mely éles szemének csillogásán és vékony ajka mosolyában tükröződik. Micsoda pompás spajzcetlit fog ő ezekből összeállítani! Milyen fogásokat lehet ebből asztalra vinni, s milyen hálás szívvel fognak mindnyájan hálát adni az Úrnak, hogy megadta nekik a mindennapi kenyeret és nem feledkezett meg rólok, miként meg nem feledkezik az égnek madarairól és a vizeknek halairól! Azután pedig az édes szunnyadás a hűs cellákban! Bizony – gondolja magában önelégülten a szakács – méltányos is, hogy azoknak, kik a hivők lelki üdvösségéről gondoskodnak, emezek az ő testi jóvoltokra áldozzanak, s ezzel a megnyugtató gondolattal hozzáfog aztán a konyhaművészet teendőihez; hogy a sok jó eledel mellé egy kis öblögető is került az asztalra, azt bízvást elhiheti mindenki.
