7. sz., január 10. BETEG A TÁRSADALOM
7. sz., január 10.
BETEG A TÁRSADALOM
BETEG A TÁRSADALOM
Beteg a társadalom és nem is fog fölgyógyulni egykönnyen. Ez a szomorú való. A nagy rothadás rettentő tragédiája, mint késpengén a lehelet, gyorsan terjed. Mindig újabb és mindig veszedelmesebb szimptómák mutatkoznak. Csalás, hazugság, kétszínűség, hitszegés, elvtagadás vannak napirenden.
És nem tudjuk megfejteni, a politika volt-e oly erkölcstelen s fekélyesítette el a társadalmat vagy megfordítva.
Mik voltunk valaha, még csak egy évtized előtt is? A világ legbecsületesebb népe, melyről azt írta egy angol, ki sokáig tartózkodott itt; hogy »mindenik egy nagy karakter«.
S mik vagyunk ma? Milyen képek húzódnak át csak a legközelebbi napokból is emlékezetünkben.
Egy magas hivatalnok, egy magyar mágnás, ki magas állásból kifolyólag seftel és befonja az embereket.
Egy nagy jellemnek hitt államférfiú, ki a rendjeleket bocsájtja áruba.
Egy miniszter, ki a hivatali titkokat saját hasznára fordítja.
Egy kompánia, melyben jeleseink közül nem egy név van, egy kompánia, mely egy pénzintézet élén, midőn gyanú sem érheti őket, fosztogatja a részvényeseket.
Milyen rettenetes kiábrándulás ez. Mindig újabb, mindig nagy.[!) – Iszonyú sebek! Hol fognak ezek végződni!
A kötelesség nálunk csupán zavart fogalom, melyet ki-ki másképp magyaráz és másképp követ. A legtöbb elhanyagolja, vagy ellenkezőjét teszi, hisz szabad akarata van! Ez a legnagyobb visszaélés a szabadsággal.
Önvádat miatta senki sem érez, más pedig vagy nem veszi észre, vagy nem vádolja, vagy keresztülnéz a szitán, viszonzás reményében. Ez a jellemtelenség iskolája, mely az ifjúságot gyalázatos aggkorra véníti meg.
A család körében mindenütt csupa kötelességmulasztás példájára akadunk. A férjek és nők egymás esküjét szegik meg, s a házasság nem a kölcsönös tartozások lerovó intézménye, mely egész életre szól, de csupán vagyonközösségi szerződés – bár ezt sem tartják meg.
Az atya elfelejti, mivel tartozik övéinek. Korával múlik szeretete, s szeretetével kötelességérzete is. Az anya aztán követi férje példáját; ragály ragad. Az eredmény: földúlt otthon, zilált anyagi helyzet, rosszul nevelt gyerekek, egy egész nemzedék jellemtelensége, korrupciója, a munka nem célok elérésére, de csakis pénzszerzésül szolgál.
Nézzünk szét szerte a hazában. Mennyi visszaélés, méltatlanság, mennyi pör a törvény előtt, mennyi bűn a törvény háta mögött! S mind a kötelességérzet hiánya okozza.
A törvény írott malaszt, s az elv ismeretlen fogalom. Aki adót nem fizet, s a fináncot megveri, az nagy hazafi, – aki ellenkezőjét hirdeti annak, amit tegnap vallott, abból miniszterelnök lesz.
Fő cél az élvezet, s jó hozzá minden út, minden eszköz, csak sikerre vigyen. A munka elavult dolog, ártani másnak a haszonért, okos és igen célszerű.
Mennyi visszaélés! Az adós nem fizet, a munkás nem dolgozik, a polgár nem szavaz, a honatya otthon marad, vagy botrányokat csinál, a választó jövőre azért mégis megválasztja, az iparos politizál, az orvos hírlapot ír, a tanár uzsoráskodik…
A kötelességérzet hiánya: az a korrupció.
Ez pusztít nálunk a családban, utcán, üzletben, hivatalban, törvényhozásban, politikában.
S ez ellen csak egy orvosság van, egyetlenegy. Teljesítse ki-ki a kötelességét.
