CSEPREGHY FERENC MEGHALT
CSEPREGHY FERENC MEGHALT
Az irodalom ismét nagy veszteséget szenvedett. A fővárosi lapok Csepreghy Ferenc halálhírét hozzák.
Régen szenvedett már sorvasztó betegségben a fiatal férfi, a e szomorú hírre el lehetett készülve a nemzet: nem lepett az meg senkit, de mégis megszomorított mindenkit.
Három év alatt három fiatal jeles színműíró szállott korai sírba.
Tóth Ede, a tüneményes csillag, Toldy Pista és most Csepreghy.
Hisz eltemettük eközben Szigligetit, Vahotot is a színműírók közül, de egy befejezett pálya után, míg emezek mindannyian fényes jövő elől estek a halál martalékának.
Csepreghy Ferenc egyike az irodalom legérdekesebb alakjainak. Egyszerű asztaloslegényből emelkedett az irodalom jelesei közé, s kiváló helyet foglalt el köztük is.
Csepreghy iparosnak képezte magát, de mellesleg mindig firkálgatott verseket s olvasgatta a színműveket, s nem egyszer maga is belekezdett egy ilyennek írásába, de egy vagy más okból mindig abbahagyta. Gyöngének érezte még tán szárnyait? Vagy nem volt bizalma önmagához?
Legelőbb 1870-ben tűnt föl az Akadémia Karácsonyi-pályázata alkalmával, amikor a vígjátékra kitűzött 400 aranyért, mint legjobbnak mondott pályaművel a Szigligeti »Udvari bolond«-ja s a Rákosi Jenő »Színre színt« című vígjátéka versenyeztek.
Csepreghy ez alkalommal a »Vízözön«-t írta, melyet a bírálók figyelemre méltattak, de nem nagyon emelték ki. A fiatal írónak fájt a bírálat, mely alig foglalkozott művével, kivette a darabot, s elküldötte a Reform szerkesztőjének, a fiatal írók akkori vezérének – Rákosi Jenőnek.
Sokáig hevert ott a darab valamelyik szerkesztőségi fiókban, Rákosi nem olvasta el. Mikor Csepreghy egyszer emiatt félénken meginterpellálta, Rákosi megígérte, hogy egy hét alatt most már bizonyosan el fogja olvasni.
Ez este csakugyan eszébe jutott ígérete, hazavitte, s le sem tette addig, míg végig nem olvasta. Másnap már maga Rákosi kereste meg az örömben úszó kezdőt, s rendkívüli elragadtatással nyilatkozott a »Vízözön«-ről, mely versekbe van írva.
Csepreghy ekkor vallotta ki, hogy egy másik vígjátéka is van már kéziratban, melyet mint asztalossegéd írt, címe »A magyar fiúk Bécsben«, s ezt a Nemzeti Színházban (hol a Vízözönt nem ajánlották előadásra) később elő is adták, bár nem mondhatni, hogy siker mellett.
Rákosi fölkarolása folytán egyszerre ismertté lett a Csepreghy név, mert az akkoriban hatalmas »Kávéforrás« kompánia, melyhez különben Csepreghy, bár befogadták volna, sohasem tartozott, mindent elkövetett emelésére.
Rákosi a Kisfaludy-Társaságban mutatta be a »Vízözön«-t, Dóczi Lajos pedig a Reform tárcájában írt róla tanulmányokat.
Innen kezdődik Csepreghy működése.
A siker megacélozta munkakedvét, s e kedv győzedelmeskedett már akkor is beteges idegein.
Asztalos üzletét abbahagyta, s ezentúl egészen az irodalomnak élt, nagy szorgalmat, komoly, folytonosan fokozódó igyekezetet s végig erősbödő tehetséget fejtett ki.
Számos szép költemény s tárca jelent meg tőle egy időben, sőt egy regény is a Reformban, az »Utolsó esztendő« című, s valóban e tárcaregény ominózus lett.
A fiatal óriások (Rákosi, Dóczi, b. Kaas stb.) e jól szerkesztett közlönye csakugyan az utolsó esztendőt járta.
Ekkor épült föl a Népszínház, melyet Rákosi vett ki bérbe, s itt kezdődik Csepreghy működésének tulajdonképpeni fénypontja.
Ő e gyorsan emelkedő intézetnek nemcsak ügyes, lelkiismeretes titkárja, hanem repertoárjának is egyik főtámasza lett.
Itt fejlődött ki tehetsége, mely a népies műfajban kulminált; s két kiválóan sikerült népszínműve után joggal lehetett remélni, hogy Tóth Edét pótolni fogja:
A »Sárga csikó« és »Piros bugyelláris« országszerte ismert és kedvelt színművek, melyekben frissesség, közvetlenség, erő és humor nyilvánul.
Jóízűen, mert eredetien és természetesen tudott írni, s ez a jó, egészséges hangulat nyeri meg azonnal a nézőt; alakjai ismerősek: és mégis újak és elevenek. Nem színpadi mesterember, hanem poéta volt, aki az élet melegét tudta belehelni mindabba, amit írt.
Csepreghy a férfikor delén innen állt még, s tehetsége még mindig izmosodott volna. Remélni lehetett tőle még sikerültebb alkotásokat is, kivált ha betegsége, mely most, íme, örökre kiütötte a dicsteljes tollat kezéből, meg nem zsibbasztja humorát, életkedvét.
Csak a munkakedvét nem bírta elpusztítani.
Görberdorfban is, hova az üdülés reményében ment, folyton dolgozott verseket, novellákat.
Január közepe táján azonban egészen rosszra fordult állapota: a halál rohamosan közeledett, míg tegnap, február 6-án déli tizenkét órakor elragadta. Szerető neje, Rákosi Ida karjai közt adta ki magasröptű lelkét.
E néhány sorral még koránt sincs kimerítve Csepreghy életrajza. Még a következő részleteket említjük meg. – Hont megyében, Szalkán született 1842. aug. 12-én. Az asztalos mesterséget Esztergomban tanulta, honnan 18 éves korában külföldi vándorlásra indult. Nyolc évet töltött Bécsben, Párizsban, Londonban, s 1868-ban hazatérvén, öccsével, Jánossal, Budapesten önálló üzletet nyitott, mely csakhamar virágzásnak indult s melyben 1872-ig működött.
Művei közt bár jelentéktelenebbek, de elég tetszést arattak egyfölvonásos kis vígjátékai is a nemzeti színpadon. Ezek a »A kitűnő vendég« és az »Utolsó német Budapesten«.
Népszínházi működéseinek eredménye közül szintén föl kell említeni a kevesebb dicsőséggel és szerényebb igényekkel járókat is. Az »Utazás a föld körül«, »Utazás a holdba«, »Két menyegző«, »Strogoff Mihály«, továbbá »Melusina«, »Lumpácius«, »Botcsinálta doktor«, mind az ő tollából erednek, részint mint eredeti művek, részint mint igen sikerült átdolgozások, melyeket a külföldi színpadok is méltányoltak.
