I. HORVÁTH GYULA
I. HORVÁTH GYULA
Horváth Gyula nem tud ugyan annyi adomát, mint Komjáthy, sem annyi Ponson regényt nem olvasott, mint Stesser, hanem van benne annyi »chic« szellem mégis, hogy magát Végh Aurél előtt abba a gyanúba keverte, miszerint nem egészen okos ember.
Ami annyit tesz, hogy nem föltétlen mameluk.
*
Pedig Horváth Gyula az. Annak is született (Erdélybe való), s az is volt mindig.
Mert ő nem úgy tett, mint a többi horvátok.
Azok »fehér lapot« kaptak. Ő ellenben fehér lapot adott át a meggyőződésében Tisza Kálmánnak. Hadd írjon bele, amit akar.
Tisza Kálmán átforgatta Horváth Gyulát a rekonstrukció idejére Tisza Lajosra, s most azon a meggyőződésen van, ami Tisza Lajos.
S ez a legjobb mód arra nézve, hogy senki se tudhassa, mi az ő meggyőződése.
A biztosi tanácsban ő a legtevékenyebbek egyike, azaz olyan ügyesen tudja gruppírozni a semmittevést, hogy az szakadatlan munkálkodásnak látszik.
Ha Bakay Nándor Szeged »Dózsa Györgye«, akkor Horváth Gyula, a biztosi tanács »Nopcsája«!
Elegáns, szertartásos és sima, mint az angolna.
A legkényesebb diplomáciai közvetítéseket ő eszközli a biztosság és a város közt.
S a jó modor mindég megteszi hatását elannyira, hogy amire Horváth Gyula nem számított, egyszer csak arra ébredt, hogy ő népszerű ember Szegeden.
Meg is ijedt rettenetesen, – s a neki fölajánlt sövényházi kormánybiztosságot átengedte Nováknak.
S csodák csodája, ezzel Horváth Gyula még népszerűbb lett Szegeden.
S így lészen neki soha el nem évülő érdeme az, hogy nem ő építette a sövényházi töltést.
*
Eleinte híre szárnyalván, hogy Komjáthy Bélának van a legnagyobb tajtékpipa gyűjteménye, ő bírt a legtöbb auktoritással Szegeden.
Horváth Gyula nem tűrhette meg ellenzéki kézben e hatalmat, fogta magát, elment a kaszinói bankettre s elmondott egy meglehetős gyenge toasztot, nagyon erős hangon.
S azontúl Horváth Gyula lett a biztosi tanácsban a legokosabb ember.
*
Általában kis eszközökkel ér el nagy dolgokat.
Mikor a király jubileumára elhozatta Budapestről a díszruháját, híre kerekedett, hogy ő lesz az új szegedi főispán: s már-már belenyugodott a közvélemény.
A ruha ugyan visszaküldetett a parádé után, de Horváth ügyesen föl bírja használni e kis incidenst, mert valahányszor pressziót akar gyakorolni valamiben a jó öreg Dáni Ferencre, mindig megfenyegeti előbb:
– Vigyázz magadra Ferkó, mert megint le találom hozatni a mentémet.
*
Tisza Kálmán állítólag azzal bocsátotta el öccsét várost építeni, hogy itt, Pálfy Ferencet kivéve, senkivel se érintkezzék melegebben.
Horváth Gyulát pedig e szavakkal adta át neki:
»Ezt az okos, hű embert pedig azért küldöm veled, hogy mindig meghallgasd a tanácsát, hanem sohase teljesítsd.«
S Horváth Gyula jól érzi magát ebben a szerepben.
Nem kíván lenni kormánybiztos, s nem vágyik önálló munkásságra.
Megelégszik azzal, ha mint valami bolygó planéta, ott keringhet a nap és hold körül, az azoktól kölcsönzött fénnyel körülöntve.
Nem vágyik pedig komoly munkásságra azért, mert ha a küküllői sógorság, komaság, mely a parlamentbe választá, megtudná, hogy Horváth dolgozni is tud, sose választaná meg többé követnek, mert hiszen más tisztességes pályán is megélhet odahaza.
*
Ha igaz az a francia mondás, hogy »a stíl az ember«, akkor Horváth Gyula nem ember, s eszerint nem is voks.
De mivelhogy Tisza Kálmán nagyon is tudja, miszerint Horváth Gyula biztos voks, ennélfogva az a francia közmondás egyszerűen nem igaz.
Ezt ő, t. i. Horváth Gyula már Bartók Lajosnak is megmagyarázta.
S ezen hősies tett óta még Márkus Pista és a kis Pulszky is megsüvegelik.
Sőt nem lehetetlen, hogy honvédelmi államtitkár lesz ennek következtében.
Ami pedig óhajtandó is lenne, mert hogy Horváth Gyula honvédelmi államtitkár lehessen, ahhoz előbb az szükséges, hogy például Ivánka legyen a hadügyminiszter.
S hogy Tisza Kálmán megbukjék, ahhoz körülbelül csak Ivánka kell a kabinetbe.
S hogy Ivánka megbukjék, ahhoz csak az szükséges, hogy Horváth Gyula legyen az államtitkárja.
*
Horváth még arról is nevezetes, hogy nagyon szórakozott. Szórakozottsága még dilettantizmusánál is nagyobb mérvű.
Mondják, hogy egyszer szórakozottságból Tisza ellen szavazott a »Ház-ban s mikor a kormányelnök emiatt szemrehányást tett neki, elpirult. S ekkor kapta azt a titulust, hogy »naiv mameluk«.
Máskor, ismét szórakozottságból, Bakayt a Zsótér-ház folyosóján »kegyelmes uram«-nak szólította.
Mire az szemét sem hunyorítva mondá:
– Pszt! Lassabban! Még meg találja Lajos hallani.
*
Egyébként Horváth Gyula az erdélyi dzsentri egyik legjóravalóbb példánya, a derék szpícselő, tarokkozó, atyafilátogató nemességből egy darab: mintha csak Apafi Mihály uram őnagysága udvarából szakadt volna ide.
Nincsen benne annyi jó tulajdon, hogy az árnyoldalait érdemes volna élesen kiemelni, s nincsen benne annyi árnyoldal, hogy rászorulna a kíméletre.
Középszerű ember éles judiciummal. Sok szellem, kevés tudomány, érző kedély, egészséges világnézlet, de nagy adag erélytelenség.
Sokat utazott, de keveset látott. – El lehet mondani, hogy európai nívón áll, – hanem véletlenül éppen süppedékes talajon.
Ha tanulni fog ezentúl is, jó alispán lehet még belőle.
Ha pedig nem tanul már, akkor is beválik főispánnak.
