I. MACHBET
I. MACHBET
Szombaton »Machbet« került színre. Shakespeare-i darab egy idő óta nem ritka a szegedi színpadon. Szeles kedvéért veszik azokat elő, s komoly panaszunk ez ellen nem is lehet, mert bár azt mondja Podmaniczky Frigyes, hogy Shakespeare-i darabot vagy jól kell adni, vagy sehogy – de adni kell, mi hajlandók vagyunk azon elvnek hódolni, hogy a színművészet a dramatizált művek magyarázója lévén, ha halvány is a magyarázat, Shakespeare művei mindamellett egy időben se maradjanak magyarázatlanul.
Az egy Szelest kivéve, ki a címszerepben a vidéken szokatlan ügyességgel s néhol igazi művészettel játszott, a többiek csak halvány árnyékai voltak, úgy Abonyi, mint a mindig jó Makó.
A közönség, tekintve, hogy előtte való nap hangverseny volt, s hogy ugyanazon időben bál tartatott a Felsővárosi Kaszinóban elég szép számmal jelent meg, s Szeles egyes szebb jelenéseit, melyek között különösen a gyilkosság előtti monológ sikerült kitűnően, lelkesen megtapsolta.
