274. sz., november 23. [A LEGÉNY BOLONDJA]
274. sz., november 23.
[A LEGÉNY BOLONDJA]
[A LEGÉNY BOLONDJA]
Szombaton az »Otello« jutott színre, mert Aradi úr mint gyakorlott színigazgató, úgy okoskodik, hogy a két legjobb napon, szombaton és vasárnap adathat rossz darabokat is, a közönség úgyis megtölti a színházat. (Rossz darabnak mondjuk Otellót, nehogy félreértessünk; a vidéki Otello előadásokat értjük az alatt.
Aradi úr ugyan adhatna jó darabokat szombaton és vasárnap is, mert van elég jó darab, – de én istenem, mikor már a színházi direktorok úgy vannak teremtve, hogy csak annak a jövedelemnek tudnak igazán örülni, amit meg nem érdemeltek.
Az Otellóban, mintha kicserélték volna, ismét nem mindennapi tehetségről tett tanúbizonyságot Szeles. Bizony kár érte, hogy meg van tőle vonva az alkalom kizárólag e szakmára kiképeznie magát.
A többi szereplőről nem szólok. A liliputiak nem látszanak meg a Mont Blancon!
A »LEGÉNY BOLONDJA«
A kedves csicsergő pacsirta, a kis Halmayné adta a címszerepet s amit ő játszott, beszélt, azt m
olyan szépen, olyan jól írta meg a derék Kóródi Péter. Pedig hej, dehogy Kóródi Pista [!] írta jól, hanem hát a Kati szájából veszi az ki magát ilyen kellemetesnek.
olyan szépen, olyan jól írta meg a derék Kóródi Péter. Pedig hej, dehogy Kóródi Pista [!] írta jól, hanem hát a Kati szájából veszi az ki magát ilyen kellemetesnek.
Figyelmes játékával, a közvetlenség, hév és szeretetreméltóság párosult, úgyhogy ezúttal sikerült megmentenie e darabot, mely már tavaly megbukott itt.
Szabó Bandi Thury Gergelyt személyesíté meglehetősen, kár azonban, hogy a legszebb nóta egy részét kihagyta, s hogy az olyan ízléstelenségeket »Kati húgom, hogy letyeg a fityeg?« ki nem hagyta, mert az ilyenekkel tele van a darab, s más undorító jelenetekkel is, minő a részeg asszonyok folytonos tántorgása a színpadon. Még a szép Somogyi Nelli is annyira el volt torzulva, hogy ki sem lehet mondani…
Halmaynénak igaz, nem való az egyénisége az ilyen drabális, úgyszólván »mordizom« szerepekhez, annál nagyobb az érdeme, hogy mégis keresztül tudta vinni következetesen. Pászolt is rá a nóta, hogy: »Mazsola szőlő a nyaka«.
Kutasi Janka kisasszonyról csak azt jegyezzük meg, hogy túlzottabb drámai erővel adta a beteg leányt, amint az a népszínművekben megengedhető.
