II. SZABÓ BANDI RÖGTÖNZÉSEI
II. SZABÓ BANDI RÖGTÖNZÉSEI
Szabó Bandi derék színész, meg is nyerte a rokonszenvet Szegeden, meg is érdemli, mert meglehetősen énekel, s igen kitűnően játszik, s azonfölül is sok előnyei vannak.
Hanem mindez arra ne vezesse őt, hogy rögtönözzön. Elégedjék ő meg azzal a sok okos dologgal, ami a világ összes színdarabjaiban meg van írva, s ne igyekezzék azokba a saját fejéből belegondolni okosabbakat.
A »Bőregér«-ben a szobalányhoz így szól:
»Eredj a Prófétába és mondd meg a Gyurkának, hogy küldjön jó vacsorát.«
No, ha ez nem ízetlen tréfa és komázás a közönséggel, akkor semmi sem az.
De ha ez még el is csúszhatna azzal, hogy hiszen az operettben úgyis minden bolondság megjárja – komoly megrovás alá esik az olyan, hogy tegnap a »Piros bugyelláris«-ban Gyenge Sándorról emlékezve, mindenütt »Gyenge Sandrit« emleget.
De még ez nem elég. Hanem elhagyja Gyenge Sándor gyönyörű balladáját, a darab fénypontját, illetőleg valami vad kádenciákba veszíti bele mindjárt a negyedik-ötödik sornál.
Ez nem járja! Szeged nem Bugyszent-Mihályfalva! Itt azt akarjuk hallani, amit Csepreghy Ferenc írt, s úgy, ahogy ő írta, meghamisítlanul, s abból akár elvenni, vagy ahhoz hozzáadni senkinek sem szabad.
Ha Szabó Bandinak sok a mondanivalója, írjon belőle külön darabot, szívesen meghallgatjuk, de ne korrigálja a színmű-irodalmat.
...Lányomnak szóltam, de menyem – Makó – is értsen belőle.
