94. sz., április 30. SZEGED, ÁPRIL. 29-ÉN
94. sz., április 30.
SZEGED, ÁPRIL. 29-ÉN
SZEGED, ÁPRIL. 29-ÉN
Cívódó házaspárak is megérhetik az ezüstlakodalom napját, ha nem éri őket az évek hosszú során át oly csapás, mely elszakítja az őket lazán összekötő, elkopott szálat. Pláne mikor a házasságot nem az ifjú szerelem, hanem behálózó kerítőnénék ravasz szorgoskodása szülte.
Ilyenféle házasságban éltek mai napig Szeged városa és a Pallavicini őrgróf. Eladták az arát a megvásárolt násznagyok, és a mosolygó vőlegény nem bocsátotta ki többé karjai közül az ölelésével agyonszorongatott szépet. A mézeshetek édes mámorát sohasem ismerte. Neki csak a meggyaláztatás keserű könnyei jutottak, s vigasztalásul kifizethette frigytársának óriási számláit.
Ezen áldásos házasság tart még mindig, de csak azért, mert a válópör nincs megindítva.
A válópör gyors lefolyását elősegíti a felek kölcsönös beleegyezése. Sajátságos viszony. A férj is megunta az asszony pénzét vesztegetni. Megsajnálta.
Eddig mily óriási összegekre megy a kótyavetye rendszer költsége! Szeged jövedelmeinek lényeges része, mely különben kulturális célokra szolgált volna, föl lett emésztve a Tisza elleni védelmi harcban.
Hogy részben még kövezetlenek Szeged városának fő közlekedési erei, annak oka a Tisza. Hogy csatornázási rendszerünk nincs, s városunk levegőjét a nyílt csatornákból párolgó bűzök megfertőztetik a közegészség végtelen hátrányára, hogy nem bírtunk még szert tenni állandó hídra, nem építhettünk állandó színházat, hogy nem tudtuk gyermekeinket elegendő és megfelelő iskolahelyiségekkel ellátni, mindezekért okozhatjuk a percsórai társulattól ránkszármazott terheket.
De még ez nem elég. A múltat ha elviseltük, miből fizessük az óriási adósságot, melyért minduntalan fenyeget a végrehajtó, ki nemegyszer tényleg meg is zálogolta a várost.
Nem azért tartunk a férj-urunknak kukli-prédikációt, hogy vele zsörtölődjünk. Mit használnának a rekriminációk? Épp oly kevéssé adják vissza elköltött pénzünket, mint a római császárnak az elveszett légiókat. De a római császár sem küldte Varust többet Germániába, és mi is meg akarunk szabadulni ellenséges szövetségesünktől.
Békét akarunk kötni, örök békét a Tiszával és gróf Pallavicinival.
Választassék el végzetes házasságunk, s mint barátok, mint egyenjogosult tényezők tudni fogunk megegyezni egyenlő alapon. A mostani alkuban mi is szabadok leszünk és nagykorúk, mert lezártuk az abszolutizmus gyámságát, s akarhatunk, mert alkotmányos jogunkkal élünk.
Tehát mire várunk még, hogy a kezdeményezést megragadjuk?
Oly mozdulatlan tömeggé fásultunk a bennünket ért szerencsétlenség által, hogy lökést várunk, mely mozgásba hozzon?
A kormány hajlandó most Szeged érdekeit méltányolni, a gróf maga is saját jóindulatánál fogva, vagy a világ részvéte által ráparancsolt dekorumból minden úton és módon könnyebbíteni fogja megegyezésünket.
Ne szalasszuk el a kedvező percet. Intézkedjünk az előmunkálatokról s megbízottakról, kiknek nemcsak tudományuk és tárgyismeretükbe[!] , hanem kiválóan jellemükbe[!] bízhatunk. Becsületes és eszes képviselőkre van szükségünk, mert mindkét tulajdonságuknak a tűzpróbát kellend kiállnia.
Mulasztások pótolhatatlan károkat okozhatnak, melyekért azok fognak felelni, kik elkövették.
