142. sz., június 28. A MAKÓI KOMÉDIÁK
142. sz., június 28.
A MAKÓI KOMÉDIÁK
A MAKÓI KOMÉDIÁK
Alább közöljük tudósítónk levelét Lonovics József megyei főispán úr fogadtatásáról és beiktatásáról. Megvalljuk, szomorító hatást tesz az ránk, mert lealacsonyítónak tartjuk azt a sok komédiázást és hókuszpókuszt a közönségre vonatkozólag, melyet elkövet egy kormányhivatalnokká kinevezett mameluk úri emberrel szemben.
Mindig szívesen adtunk igazat a Makó és környékbeli intelligenciának, midőn az a népnek extremitásáért tett szemrehányást, de most már nagyon kvittek lehetnek. Szomorú intelligencia az, mely a talpnyalástól nem undorodik. De vajon nem-e hiba itt intelligenciát emlegetni, ahol csak obligát hivatalnoki karról lehet szó?
A főispánt lelkesedéssel fogadták, koszorút nyújtottak neki, elnevezték a megye legnagyobb fiának, fáklyákat raktak máglyába, hazafias zsolozsmákat énekeltek szent áhitattal tiszteletére s mindezt a XIX. század utolsó évtizedeiben.
S vajon miért lett ő egyszerre Csanád legnagyobb fia, miért dobbant meg fényes (?) nevének hallatára ezer meg ezer szív, s miért gyulladt lelkes zsolozsmára ezer meg ezer megyei torok?
Hát bizony csak azért, mert Tisza Kálmán úrnak tetszett Lonovics József urat egy szép napon egyetlen tollvonással főispánnak kineveztetni.
Mert ha Tisza Kálmán úr Végh Aurél, Füzéressi Kálmán, vagy véletlenül Kuszi Pistát nevezte volna ki főispánnak, akkor Végh Aurél, Füzéressy Kálmán vagy Kuszi Pista lenne Csanád legnagyobb fia, neki nyújtották volna a koszorút, s az ő fényes érdemeitől gyulladozott volna a »Szózat«.
Márpedig kár azt a »Szózat«-ot úgy csúffá tenni!
...................
Egyébiránt adjuk az alábbiakban szó szerint rendes levelezőnk tudósítását.
II.
Azon kis megjegyzés, melyek tegnap a Csanád megyei főispán bevonulásáról szóló eredeti tudósítás elé tett a szerkesztőség, akként magyaráztatott ma, s hozatott föl nekem érdekelt helyről, mintha az Lonovics úr személye ellen lett volna irányozva.
Anélkül, hogy revokálnám a mondottakat, mert ez nem szokásom, kijelentem, hogy a Csanád megyei főispán úr személye nem eshetik kifogás alá; a főispánság különben is már-már alig egyéb, mint hogy a belügyminiszter egy megbízottját állítja a választott tisztviselők fölé mint saját közegét, tehát az majdnem egészen a belügyminiszter dolga, hogy ő kit állít oda a kormány közegének.
De különben is én Lonovics urat nem ösmerem sem személyesen, sem híréből. (S valószínűleg éppen az a tudat keserít el, hogy hazám nagyembereit sem ösmerem!) Csupán azóta tudom, hogy létezik, amióta főispán-jelöltként kezdték emlegetni. S azon idő alatt azt hittem, hogy bár jelentéktelen, de igen népszerű ember. Most azonban megvallom, mióta a hivatalos örömmaskarádék lefolytak, már azt sem hiszem, hogy népszerű mert ezekre nem lett volna akkor szüksége.
Lonovics úrból kétségtelenül igen jeles főispánja válhatik a megyének valamikor, s én megengedem azt is, hogy nagy ember is lesz de még nem az; s nem úgy kezdi, hogy az legyen, egy lejárt kormány, egy vaskezű miniszter rendeleteinek végrehajtójául vállalkozván. Ez a kicsinyek hiúsága.
Mindamellett szívesen üdvözöljük Lonovics urat főispáni székén, mert hisszük, hogy azt jobban lesz képes betölteni, mint sok más főispán, s mert Lonovics úr kinevezésében ismét új jelét látjuk a szakításnak ama szűkkeblű előítéletekhez, hogy a megyék élén csak igazi arisztokrata állhat.
Ami ellen kifogásunk van, az csak azon hűhó és imelygős [!] hajlongás, mely társadalmunk és politikai világunk erkölcseit oly mélyen alásüllyesztette , s mely olyan kórosan nyilvánult ezúttal Csanád megyében.
