137. sz., június 22. MI, FEKETE HÁLÁTLANOK
137. sz., június 22.
MI, FEKETE HÁLÁTLANOK
MI, FEKETE HÁLÁTLANOK
A szivattyúk fiaskójáról szóló közleményünk, mely bejárta az egész magyar és osztrák ellenzéki sajtót, nagy dühre lobbantotta a kormány testőreit, és nevezetesen a »Hon«-t, mely lap tegnapi esti kiadásában nagy garral ránk és a fővárosi ellenzéki lapokra förmed.
És miért teszi ő azt? Mert állítottuk, hogy a szádfal és szivattyúzás az országnak másfél millió forintjába került, mely pénz ki van dobva és melyből álló-hídunk, körtöltésünk és szabályozott Tisza-partunk lehetett volna. Pedig mindez tiszta igazság.
A válogatott kormánypárti gorombaságokból, melyekkel lapunkat, a »Pesti Napló«-t és a »Magyarország«-ot illeti, íme néhány mutatvány:
De hát el lehet-e mondani becsületes, jó lelkiismerettel azt, hogy a töltésre és szivattyúkra kiadott pénz a vízbe van dobva haszontalanul? Hogy ezt mondhassa valaki, ahhoz óriási butaság vagy éppoly nagy adaga a nyomorult lelkületnek kívántatik.
Azt mondja továbbá, hogy az ellenzék, s kivált a habarék lelkiismeretlensége annyira megy, hogy Szeged megmentésének ügyét rosszlelkűséggel ellenzéki fegyverül fölhasználja. A kormány pedig csak annyit tesz Szegedért, hogy érte »csak maga az isten tehetett volna többet«. És mi ezért a hála és köszönet?
A legimpertinensebb vádaskodás, a legalaptalanabb szemrehányások. Valóban nem képzelünk a föld hátán sivárabb, mizerábilisabb és perfidebb ellenzéket, mint aminő a mi habarékunk.
Ezen szeretetreméltóságokban osztozkodnunk kell a fővárosi pártlapokkal. De kedveskedik nekünk a »Hon« külön bókkal is.
S hogy még a fővárosi habaréklapok csinálnak a katasztrófával politikai tőkét, bár elég kvalifikálhatlan és nemtelen dolog, még hagyján, de hogy az ott helyben, Szegeden megjelenő habaréklap is agitál, ez minden kritikán alul álló fekete hálátlanság.
Nem szándékunk a »Hon« impertinenciáira hasonló modorban felelni. Megszoktuk mi már azt, hogy a kormánypárti lapok az érvek hiányát gorombáskodásokkal, gyanúsításokkal és durva ráfogásokkal pótolják. De érdekes lesz közelebbről szemügyre venni azon indokokat, melyek a »Hon«-t ezen támadásra bírták.
A »Szegedi Napló« közvetlen az árvíz után határozottan kijelentette, hogy a kormánynak Szeged rekonstrukciójára vonatkozó intézkedéseit és cselekményeit nem tekinti pártkérdésnek és azokat egész tárgyilagosan és függetlenül, tisztán Szeged érdekeinek szempontjából veszi bírálat alá. Ezen álláspontot foglaljuk el ma is.
Mi a királyi biztosi intézményt kedvezően fogadtuk. Mi magát a királyi biztost, Tisza Lajost, bár ő Tisza Kálmán testvére, kinek országos politikája ellen harcoltunk eddig és harcolni fogunk ezután is, míg az gyökeresen meg nem változik, nem támadtuk meg pártszempontból. A biztosi tanács intézkedéseit tárgyilagosan ismertettük és fakciózus bírálat alá vontuk. Sőt Tisza Kálmán belügyminiszternek Szeged iránti jószándékaiban bíztunk, mert bíztunk a király szavaiban, melyeket megvalósítani és akaratát végrehajtani Tisza van hivatva. Végre nemegyszer a kormány egyes intézkedéseire nézve (mint p. o. a pénzintézeteknek nyújtott segély), nyíltan hálás elismerésünknek adtunk kifejezést.
Mindezeket csak mint bizonyítékot, s nem mint védelmet, melyre nem szorultunk, hozzuk föl. Mint bizonyítékát annak, hogy ha megtámadtuk a szádfal-építést és szivattyúzást, azt nem mint ellenzékiek, hanem mint szegediek tettük. Tettük pedig azért, mivel jól tudjuk, hogy nagyon is megvan azon áldozatok nagyságának a határa, melyet az ország Szegedért hozhat. Végtelenül fájt az a szegedieknek, hogy az ország drága kincse kidobatik haszontalanul, hogy az áldozatot meghozza az ország, de annak gyümölcsét sem mi, sem az ország nem élvezi.
Ugyanerre nézve nincs pártkérdés köztünk Szegeden, bizonyítja a nagyon is kormánypárti laptársunk magatartása. A »Sz. H.« a szádfalért és szivattyúzásért elköltött pénzt csak úgy deklarálta kidobottnak, mint mi. Ő tehát a »Hon« szerint alkalmasint kettős »fekete hálátlanságot« stb. tanúsított. Miért nem veszi a derék »Hon« azt észre? Miért szid csak bennünket, s nem őket is, és valamennyi »fekete hálátlan« szegedieket?
Megvan ennek a maga oka.
A kormány belátja maga is a szádfal és a szivattyúk fiaskóját. Tudja jól, hogy azért a megtámadtatás elkerülhetlen. A támadások sokkal mélyebb benyomást tesznek, ha nem szenvedélyek, hanem a tiszta igazságszeretet által sugalltatnak.
A kormánypárti lapok tehát törekszenek a támadásoknak pártszínezetet kölcsönözni, hogy a kormánypárti képviselők független része előtt azoknak élét vegyék.
De ez nem fog sikerülni. Mi a szádfalért most sem a kormányt támadjuk meg. A kormányt tiszta szándék és jóakarat vezérelte. De azon »szakértők«, kik Szegedet már egyszer tönkre tették, álcáztassanak le, nehogy Szegedet és az országot mégegyszer a vész örvényébe sodorják. Nem a kormány a vétkes, hanem rossz önérdek vezérelte tanácsadói.
Hogypedig a szádfal, mely egymilliókétszázhuszonötezer forintba került, nem felelt meg céljának, azt bizonyítják a már régebben elmondottakon kívül a következő hiteles adatok.
Ha a szádfal céljának megfelelt volna, akkor az apadásnak a város területén sokkal gyorsabban kellene végbemennie, mint künn.
Éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Folyó hó 25-én délután a külvíz tükre 25 centiméterrel volt magasabb a belvíz tükrénél. Ma délelőtt 11 órakor a X. szakasznál 21 centiméter volt a különbség. Tehát 5 és fél nap alatt a belvíz 19 centiméterrel apadt, míg a külvíz 23 centiméter apadást mutat. Ebből kitűnik, hogyha a szádfal nem volna a városban, a víz ma legfőbb[!] csak 10-12 centiméterrel volna magasabb, mint amilyen tényleg. Mert bár a X. szakasznál 21 centiméter különbség van, mely szakasz egyenes vonalban van a felsővárosi templom tornyával, lefelé az esésnél fogva a különbség bel- és külvíz közt mindinkább kisebbedik, tehát a városban is csak a 21 centiméter egy részét lehet mint színvonal emelő tényezőt számításba venni. De ezen különbség is rövid idő alatt el fog enyészni, mivel 5 és fél nap alatt a külvíz 4 centiméterrel többet apadt a belvíznél, s úgy 18-20 nap alatt bel- és külvíz teljesen ki lesznek egyenlítve.
A szádfal csak azon esetben tett volna szolgálatot, ha elkészülhetett volna a zöldár előtt. Ez lehetetlen volt, s úgy a szakembereknek azt kellett volna a kormánynak tanácsolni, hogy várja be a Tisza természetes apadását, mert lehetetlen ezelőtt Szegedet a belvíztől megszabadítani és az óriási költségek kidobottnak tekintendők.
Azok a szakértők vagy nem akartak, vagy nem mertek így nyilatkozni. Mindkét esetben egyenlő mértékben elítélendők.
Egészen hasonlóan állunk a szivattyúkkal, melyekre nézve mai újdonsági rovatunkban részletes és hiteles adatokkal szolgálunk.
Állításunk, hogy a szádfal és szivattyúzás kidobott pénz, tehát igaz és való.
Elhisszük, hogy a kormánypárti lapok gyakran háladatosságból hazudnak. Mi azonban kimondjuk az igazat, ha hálátlanoknak is deklarálnak bennünket. Már mi ilyenek vagyunk, mi szegediek.
Mi, fekete hálátlanok.
