121. sz., június 1. PÜNKÖSD NAPJÁN
121. sz., június 1.
PÜNKÖSD NAPJÁN
PÜNKÖSD NAPJÁN
A keresztény ünnepek mindenike, habár idők folytával egyre kisebb a nimbusz és a glória, mely környezi, valamely eszmét emel piedesztálra. A karácsony képviseli az eszme fogamzását, a húsvét a keresztre feszített eszme diadalát. Kétezer éves kút, melyből a fogyatkozó hívek üdítő, hűs italt merítenek folyton!…
Bizony, közel kétezer éve már, ahogy a hitrege szerint tizenkét apostolt tüzes nyelvek alakjában megszállotta a Szentlélek, hogy azok egyszerre tudni kezdtek mindent.
Talán ezért tervezte Tisza Kálmán a királyi biztos és a tizenkét tagú tanács kinevezését a pünkösdi ünnepekre, hogy ezeket is szállja meg a Szentlélek, s megtanulják mindazt, amivel e város ezer sebét, baját meg lehet gyógyítani, mert bizony nem sokkal kisebb dologra vállalkoztak, mint aminőt az apostolok vittek véghez hajdan.
Az apostolok csak abban fáradoztak, hogy a népet a paradicsomba vigyék, Tisza Lajoséknak nagyobb föladat jut; magát a rombadőlt paradicsomot kell visszahozni a népnek.
Nem tudni még előre, minő lesz e munka, s milyen áldás fogja kísérni, annyi azonban most is mondható már, hogy bizonyos lankasztó lassúság jellemzi a kormány működését ez irányban, mely tagadhatatlan jóakaratával éppen nem illik össze.
Ha már egyszer elhatározták a királyi biztosi intézmény fölállítását, s bajaink radikális orvoslását, miért késnek a legegyszerűbb dolgokkal, amik elé semmi akadályok nem hárulnak.
Miért nincs kinevezve a királyi biztos és a tanács még ma sem? Annak már régen itt kellene lennie.
De még előbb kellett volna készen lennie egy célszerű tervezetnek a fölépítésre vonatkozólag, mert hisz addig merő abszurdum a munkához fogni, míg rendszeres terv nincs kidolgozva. A kormánynak éppen itt nem volna szabad fukarkodnia, s egy pár száz aranyat kellett volna jutalomdíjul kitűznie már régen a legjobb építési tervre.
Városunk egy jeles fia a következőket mondta Tiszának: »Szeged mostani szerencsétlensége az ő legnagyobb szerencséje a jövőre nézve, de csak úgy, ha várost fogtok ott építeni és nem falut.«
A tervezetre pedig mégsem gondol senki, ámbár most, midőn jóformán tabula ráza minden, nagyszerű alkalom nyílik szép és egészséges várost építeni a Tisza partján.
Előbb kellett volna elkészíttetni, s vegyes országos bizottság által elfogadtatni a legcélszerűbb tervezetet, s csak azután állítani föl a kir. biztosi intézményt, mert a tervezet nélkül a királyi biztosi intézmény tökéletesen idő előtti.
A nagy hivatalnoki kar egyelőre nem mozoghat igazi teendőjében, mert sem az építkezésekhez, sem a terület-föltöltési munkálatokhoz nem foghat, amik pedig a leglényegesebbek, éspedig azért, mert a cél, mely kitűzetett, elsősorban az, hogy Szeged népe el ne széledjen.
Márpedig akkor okvetlenül a tél beállta előtt kell a város egy részét fölépíteni. S ez csak lankadatlan szorgalommal, cirkumspektus gyorsasággal eszközölhető. Ha valahol, itt legjobban áll az, hogy az, »ki gyorsan ad, kétszeresen ad«.
Itt nem szabad táblabírói »egymásutánokat« csinálni, hogy a sok teendő közül találomra hozzáfogunk ahhoz, amelyik legkönnyebben végezhető, például a kárfölbecsülésekhez, a kisajátításokhoz stb., itt életföltétel az, hogy mindenekelőtt és mindenekfölött építkezzünk, s következésképp eltávolítva az építési munkálatok akadályát, lehetőleg gyorsan gondoskodjunk, hogy a város minél előbb meg legyen a néppel együtt, s ne később a város a népe nélkül.
…Piros pünkösd napja, mely fekete gyászban találja Szegedet, hozzon tüzes nyelveket azoknak, akik a mi szószólóink, s világosítsa föl elméjét azoknak, akik a mi vezetőink.
