229. sz. október 11. ÉLJEN BAKAY!
229. sz. október 11.
ÉLJEN BAKAY!
ÉLJEN BAKAY!
Tegnapi postával kaptuk egy Bakay imádótól e következő, helyben keltezett anonim levelet, mely tegnapi számunkból térszűke miatt maradt ki; s melyet oly mulatságosnak találunk, hogy egész terjedelmében közöljük, nem akarván t. olvasóinkat megfosztani azon élvezettől, melyet olvasása által e levél nekünk is szerzett. A levél így hangzik:
Uraim! Önök különös kosztosai az istennek. Egy darab idő óta sűrűn foglalkoznak Bakayval, pellengérre állítják, mégpedig méltatlanul (oh-oh!) mint oly egyént, aki híven és becsületesen megfelel polgári és képviselői állásának s kötelmeinek (? !), akit a polgárság bizalma emelt azon polcra, melyen most van (Nem tudtuk, hogy Bakayt a polgárság bizalma emelte a Tisza Lajos hintójának polcára illetve bakjára, mert most ott van. Köszönjük a szíves fölvilágosítást.)
Látszik minden lépten-nyomon, hogy önökből az irigység szól Bakay ellen (van is miért?); az irígység pedig »nem erény«. (Ne mondja!) Én évek óta tisztelője vagyok Bakaynak, akinek a szekerét toltam is (talán »húzta«) csak úgy csöndesen, kéz alatt, ezt még nem is volt okom megbánni, pedig én nem tartozom a tisztelt iparos osztályhoz (ezer szerencse ez osztályra nézve).
A tegnapi számban gúnyolódnak azzal, hogy Bakay is kapott »egy« szavazatot az alelnöki állásra és ráfogják (? !), hogy bizonyosan Bakay Bakayra szavazott és úgy kapott egy szavazatot (no, ezt ugyan így aperte nem mondtuk, hanem úgy látszik; ön mondja, mi meg egy szavára elhisszük), tehát a belgrádi szerbek módjára: »hajde da, ubiemo«, »üsd« Bakayt szóval, amiért Bakay (milyen mélység! Gatt über die Welt! mondaná rá Bőrzeviczi).
Hiszen Irányi, Királyi Pál is kaptak egy-egy szavazatot, tehát önök észjárása szerint, ők is önmagukra szavaztak, úgye? »Oh, sancta simplicitas!« (Talán tükörbe nézett?) Sed nune ne ora pro nobis. Parva sapientia scribitur »Szegedi Napló«. Denique csak aki a habarékpárthoz tartozik, össze is habar az sok mindenfélét úgy, hogy utoljára a malacok eszik meg (ön csodásan emésztette meg cikkecskénket, mely ilyen gerjedelembe hozta).
A Szeg. Hiradó kormánypártisága dacára nem mocskolja Bakayt (van oka rá. A derék férfiú ennyit csak kiérdemelt e párttól, kivált, hogy a lapnak is munkatársa lett újabban), pedig ismert természeténél fogvást csakugyan pellengérezné Bakayt, ha tudna rá valamit sütni (talán »billogot«?!), de nem tud, minthogy nem is tudhat.
Az a bajuk önöknek, hogy sok diplomás egyént megelőzött és háttérbe szorított Bakay (az az ő bajuk). Irígylik állását és tekintélyét, punctum. Ezt a legegyügyűbb ember is már észre vette (de elszólta magát!), az önök lapjából, melynek azért is szorgalmas olvasója (pedig nem a »legegyügyűbbek« számára szerkesztjük)
egy régi, hű Bakay-párti.
