13. sz., január 17. SZEGED, JANUÁR 16.
13. sz., január 17.
SZEGED, JANUÁR 16.
SZEGED, JANUÁR 16.
Az orosz cárok szeretik a szolemnitást, s önimádó pöffeszkedésükben még a végzetnek is azt a látszatot akarják adni, mintha az hiúságukat szolgálná rabszolga módra. Önáltatás ez, vagy pedig a fanatikus orosz nép bolondítására szánt rafinéria, mely a cári hatalom dicsfényét s misztikus nagyságát csillogtassa.
Egy év előtt a cár nevenapján tervezték Plevna bevételét. Ez lett volna a hadsereg ajándéka az uralkodó számára, mely úgy jó, hogy a cár nevenapját körítse nimbusszal.
A sors az idén is respektálni tartozik a mindenható cár névünnepét, s újra egy nagy esemény fog történni e nap alkalmából, t.i. megköttetik Törökországgal a végleges béke.
A cárizmus tehát olyan, mint a mesebeli sárkány, mely a saját nevenapján mindig egy országot fal föl. Szomorúan fog kelleni e névnapok elé nézni az emberiségnek ezentúl, mert úgy van megszabva, hogy azok igen drágába kerüljenek.
S az a legmegdöbbentőbb, hogy az egész Európa mintegy elhagyja magát, szabad kezet engedve azon borzasztó és véres munkának, mely a cári palotából indul ki.
A berlini szerződés szinte nem egyéb, mint a hatalmak fegyverlerakása a cári omnipotencia előtt. A hatalmak, kik a szolgaságot inaugurálják lefelé, ez egyszer következetesek valának, s maguk is beadták derekukat a cárizmusnak, részint elámítva, részint kényszerítve. A népeket illette tehát a föladat ellenszegülni a jövőben rájuk nehezedő kéz mahinációinak.
S a népek is megcsalták önmagukat.
Néhány nap múlva fog tárgyaltatni a bécsi Reichsrathban a berlini szerződés. Az osztrákok derekasan küzdtek eleinte ellene, s várni lehetett, hogy azok elvetik erős tiltakozások között orosz irányú politikánk ellen, s íme, minél jobban közeledik a tárgyalások ideje, annál közelebb lép azon eshetőség, hogy a Reichsrath is el fogja fogadni a berlini szerződést. Legalább a szerződés megbírálására kiküldött bizottság azon határozatot fogadta el, hogy a berlini szerződés minden észrevétel nélkül elfogadtassék.
Bámulatos dolog az, ami nálunk történik! A sors bünteti-e meg azzal a nemzeteket, hogy bizonyos döntő pillanatokban megfosztja elméjüktől és cselekvési képességüktől! Egyébben nem lehet kimagyarázni amaz állapotokat, amelyek Monarchiánkban előfordulnak, amidőn megdöbbenve ijed vissza mindenki valamely eszmétől, tudja, hogy azt nem szabad helyeselnie és mégis helyesli.
Sohasem volt fidúciánk Sturm indítványának elfogadásához, mely a szerződés visszavetését tárgyazta, mert annak gyakorlati értelmet nem bírtak tulajdonítani, annál kevésbé, miután bevégzett tényekkel álltunk szembe. A Monarchia képviselője a berlini kongresszuson elfogadta az ott létrejött pontozatokat, azok tehát el vannak fogadva, azokon változtatni többé lehetetlen, mert Andrássy gróf minden kellékével bírt annak, hogy ott helyettünk végérvényesen cselekedjék. Azon viszony, melyben Andrássy az itteni alkotmányos testületekkel áll, egészen külön dolog, s a berlini szerződésben nem változtathat legkevesebbet sem.
Azonban biztosnak vettük a Herbst indítványának elfogadását. Ez méltó lett volna az osztrák nép érzületéhez, s méltó azon érdekekhez, melyeket a Reichsrathnak védelmeznie kötelessége. Herbst nem tagadta meg a berlini szerződés érvényességét s törvénybe leendő becikkelyezését, ő csak azt kívánta utasításul adni a külügyminiszternek, hogy jelenlegi politikáját változtassa meg, és az annexió eszméjéről tegyen le.
S ehelyett a Reichsrath bizottsága egyszerűen belenyugszik mindenbe. De hát mi történhetett e néppel? Fölfelé folynak már a folyamok, s változtatják a meggyőződést, mint az inget? A seb, mely tegnap fájt, gyönyört okoz ma? Vagy kihaltak már azok a férfiak mind, kik még csak héttel előbb a férfias fölháborodás harsogó hangján tiltakoztak a gyalázatos politika ellen?
Nem; az osztrák parlament érzelmei nem változhattak ennyire; a bizottság határozata bizonyára csak véletlen eset, mely magában a parlamentben meg fog hazudtoltatni, véletlen, mely onnan eredhet, mert az intrika és a mesterségesen csinált közvélemény mindig ébren van, míg az igazi nem ügyel annyira magára.
Az osztrák parlament tárgyalásai elé nagy érdekkel tekintünk, hisszük, hogy a Monarchia érdekei meg fognak védelmeztetni, hogy a kormány perfid eljárása szigorúan megrovatik, s hogy főleg itt történik meg az első elhatározó lépés a delegácionális intézmény jogainak megcsonkítására; mert ez intézmény az, mely a mai helyzetet teremtette, mely összezavartatni engedi a kormányoknak és a népeknek a fogalmat az alkotmányosság szent elvei és a hatalom omnipotenciája között.
A cár nevenapjának előestéjén azt kívánjuk, hogy kövesse azt nemsokára a szabadság nevenapja: amely akkor lesz, ha a jelenlegi szentpétervári politikát eltemeti a fölháborodott nemzetek szörnyű haragja.
[A politikai tárgyú cikk »gerincé«-ül szolgáló irodalmias gondolat a despotikus orosz cárok nevenapjának népeket megalázó megünneplése és az orosztörök háborúnak az 1877-es Mikszáth-cikkek szellemével azonos megítélése vall sok tekintetben MK-ra, s az erre épülő csattanó, amely a nemzeti fölháborodás mindent elsöprő erejére apelláló megfogalmazásban is ismerős. Ugyancsak MK írásaiból ismerjük a »fölfelé folyó folyamok« képét: A Duna Krk 53. köt. Viszont kérdésessé teszi MK szerzőségét a cikk kissé fontoskodó hangja s néhány föltűnően nyakatekert, nehézkes mondat pl.: 233. l.
A cikk könnyebb megértéséhez szükségesnek tartjuk az alábbiakat közölni: A berlini szerződést melyet Andrássy a Monarchia nevében 1878 nyarán, a parlamenti szünetben írt alá csak 1879. január 15-én tudta a Reichsrath napirendre tűzni. A vitában heves bírálat érte a kormányt. A szembenálló két indítvány, amelyekre a cikk is utal, a következő volt: Sturm azt javasolta, hogy a Reichsrath tekintse érvénytelennek a szerződés aláírását, mert az osztrák alkotmány értelmében nemzetközi szerződést kötni a Reichsrath előzetes hozzájárulása nélkül nem lehet. Így azok a kötelezettségek, melyek a szerződés értelmében Ausztriára hárulnának, nem emelkedhetnek jogerőre. Herbst szerint nincs mód a befejezett tényeken változtatni, de a Reichsrath követelje elítélve a múltban követett külpolitikát a Monarchia külpolitikájának radikális megváltoztatását. Az ellenzéki indítványok ellenére a Reichsrath 1879. január 27-én jelentéktelen módosításokkal szótöbbséggel elfogadta a kormány javaslatát.]
