111. sz., december 6.
111. sz., december 6.
A kókai lencse története újra. A Tisza-kabinet »esmétlen« föltálalja magát új garnírunggal.
A geszti Mefisztó a következőképpen állította össze a garnírungot.
*
Pénzügyminiszter gróf Szapáry Gyula lesz. – Szapáry Gyula gróf örökös miniszterjelölt. Egyszer már volt belügyminiszter is. Bebizonyította, hogy a belügyekhez nem konyít semmit. Minélfogva okvetlenül értenie kell a pénzügyekhez – legalább annyit.
Szapáry Gyula különben gentleman ember. – Arról ismeretes az országban, hogy a haja szőke, s hogy Géza fivérének szép felesége van. – Egyéb semmiről.
Még azt tudjuk róla, hogy az egyik ősét igavonó állat gyanánt eke elé fogatta egy basa.
Az, hogy most egy másik basa a pénzügyek elé fogja Szapáry Gyulát, hasonlít egy kicsit a történelmi Szapáry esetéhez.
*
A kereskedelmet átveszi báró Kemény Gábor. Gábor úr derék gyerek, s olyan nagy feje van, hogy sok agyvelő is elférhetne benne.
Szalay László azt mondja valahol: Erdély adta Magyarországnak a nagy férfiakat, s Magyarország adta Erdélynek az árulókat.
E közösügyes korszakban Erdély báró Kemény Gáborral ajándékozott meg.
S így valahára kvittek lehetünk Erdéllyel.
Gábor úr agglegény – pedig tehetséges ember.
Fölviszi a miniszterségig – pedig tehetetlen ember.
Múltja abból áll, hogy a Tisza jobbkeze volt. (N. B. Tiszának a jobb keze is balkéz).
Jövője pedig az …, hogy Tiszának az árnyéka legyen.
S ez nagy baj – Tiszának! Mert az árnyéka után nyomban ráösmernek.
*
Ki ne lenne az ilyen miniszternek államtitkáraira kíváncsi?
Mert eddig legalább az volt a szokás, hogy akinek isten miniszteri tárcát ad, észt is… akarom mondani államtitkárt is ad hozzá.
Most már szűkebb lett az idők marka.
Most már az államtitkároknak is szükségük lesz – miniszteri tanácsokra.
Bizonyítja ezt azon meglepő dolog, hogy gróf Zichy-Ferraris Viktor lesz a belügyi államtitkár.
És ez igen kényelmes lesz Kemény báróra nézve, mert senki sem fogja mondhatni, hogy az államtitkára különb ember nálánál, aminthogy viszont Zichy-Ferraris Viktornak sem hányhatják a szemére, hogy csak piktus masculus a minisztere mellett.
Az egyenlőség ezen nagy elvének alkalmazása igazán jó ötlet Tiszától.
És ha csakugyan igaz, hogy »kevés bölcsesség kormányozza a világot« – akkor a magyar belügyminisztériumnak nagy kilátása van rá, hogy a világot fogja kormányozni.
Zichy-Ferraris Viktor a főrendiház jegyzője volt azelőtt.
A méltsás főrendek azt mondták neki a szemébe, hogy jó stílje van, de nem hitték.
Ő azonban elhitte volna, – ha nem is mondták volna neki.
Most ahogy Tisza kiszemelte, hogy államtitkárnak való, egyszerre elhitte neki, hogy ő csakugyan államtitkárnak való.
Pedig – mint mindenki, aki még eddig Tiszában hitt – ő is csalódni fog.
